Blog a blogban március 2, 2008
Posted by asterdroid in : blog , trackbackEgy sikertelen dimenzió átlépési kísérlet közben jutottunk hozzá egy digitális adatfolyamhoz, melyet sikerült többé-kevésbé megfejtenünk. Egy elektronikus formában tárolt naplónak tűnik. A sorszámozás 22-vel kezdődik, az eleje nincs meg, egyenlőre a vége sincs, mert még a dekódolás folyamatban van. Valami történt a vétel közben, ami megrongálta a szöveget, de rajta vagyunk, hogy összeszedjük. A forrását nem igazán sikerült behatárolni, lehet találgatni, honnan érkezhetett.
22. Csütörtök
Ma megint Honnival álmodtam. Úgy ötéves lehetett. Egy szakadék szélén ültünk és néztük a tájat, ami furcsa, mert a szirt tetején üvegfalnak kellett volna lennie. Fogyalmam sincs, miért nem voltak üvegfolyosók sem. A mélyben egy folyó kanyargott a fák között, messzebb, a dombok tetején szélerőművek forogtak. Honni rám mosolygott, felállt és a szikla peremén egyensúlyozott. Néztem az arcát és nevettem bohóckodásán. Mikor visszaült mellém, hátizsákomból elővettem egy céklás bucit, a kedvencét. Elkerekedett a szeme, elvette tőlem és mohón beleharapott. Lehunyta a szemét a gyönyörűségtől. Olyan szép volt így boldogan! Néztem egy-két pillanatig, aztán lelöktem a mélybe. Nem nézett vissza. Letekintve nem láttam semmit. Nem is hallottam, még egy puffanást sem. Kétségbeesetten sírni kezdtem, ekkor felébredtem. Szörnyű volt. Azt hiszem, el kéne mennem egy pszichiáterhez.
23. Péntek
Hál’ Istennek, nem álmodtam semmit. Már olyan sokszor volt rémálmom Honnival kapcsolatban, hogy kezdek nagyon megijedni magamtól. Talán mégiscsak az én hibám. Nem lett volna szabad engednem, hogy elvegyék tőlem. Le kellett volna tagadnom a létezését, vagy nem is tudom. Minek beszéltem Bodernek azokról a furcsa, hörgő hangokról. Hiszen Honnit egy cseppet sem zavarták ezek a rohamok és Mannika fúvókája sokat segített. Mannika bölcs asszony. Ő volt az egyetlen, aki mert vígasztalni, amikor Honnit elvitték. Mindenki más csak az emberiség javát emlegette, meg dicsért, hogy milyen bátor vagyok. Boder előtt persze nem mutattam ki, mennyire kétségba vagyok esve. Nem hozhattam szégyent rá, a végén még a sajtó szétkürtölte volna, hogy asztmás a gyereke és hétéves koráig titokban tartotta. Igazából nem ő tartotta titokban, hanem én – Mannika segítségével. Egyszer Boder már megfenyegette Mannikát, hogy lecsukatja, amikor valami sosemvolt gyerekvilágról mesélt Honninak, de végül addig könyörögtem, üvöltöztem, sírtam, fenyegetőztem, míg végül Boder belátta, hogy szükségem van rá. Belátta? Vagy csak rájött, hogy ha botrányt rendezek azzal neki ártok a legtöbbet. Hiszen ott lihegnek a paparazzók a kerítésünk körül, éhesen, mikor csíphetnek valami szaftosat. Honnit is úgy vitte el, hogy egy kiberfunba mennek. Ott aztán valahogy megoldotta, hogy az TSzÜ kezére kerüljön. Nem mondta el soha, hogy történt. Csak annyit tudok, hogy Honni él, csak azt nem tudom, hogy hol.
24. Szombat
Nem értem ezeket az álmokat. Hiszen tudom, hogy Honni él. Miért álmodom mindig azt, hogy meghal?Már megint rémálmom volt. Ezúttal a folyóban fürödtünk. Hancúroztunk, ugráltunk a vízbe egy nagy kőről, bukfenceztünk a kristálytiszta víz alatt, kavicsokat hoztunk fel. Nagyon hideg volt a víz, de a nap melegen sütött, a parton hamar megszáradtunk. Megettük a szendvicseinket és zöldturmixot ittunk hozzá. Aztán összeszedelőzködtünk és már indultunk volna haza, amikor egyszerűen megfogtam Honnit, becipeltem a vízbe, ő még csak nem is kapálózott, csak nézett engem mosolyogva nagy, fekete szemeivel, még akkor is nézett boldogan, amikor lenyomtam a víz alá és belefojtottam. Nem tiltakozott. Mikor kiemeltem volna a vízből, nem volt ott. Hogy tűnt el, nem tudom. Kerestem, ki akartam halászni a testét, hogy megsirassam, de nem volt sehol. Lemerültem a víz alá is, hogy talán úgy megtalálom, de ekkor felébredtem.
25. Vasárnap
Boder sejthet valamit, mert ma reggel megjegyezte:
- Végre nem dobáltad magad éjjel.
Megijedtem, de volt erőm visszakérdezni:
- Miért, szoktam?
Csak annyit mondott, hogy mostanában észrevette, hogy nagyon nyugtalanul alszom. Talán nem gyanakszik Honnival kapcsolatban, mert az a dolog már fél éve történt. Akkor csak Mannika titkos gyógyvize segített, hogy nyugodtan tudjak aludni.
Nem akarok arra az időre visszagondolni. Holnap elmegyek egy pszichiáterhez.
26. Hétfő
Mégse mentem el pszichiáterhez, mert a végén még bezárnak. Bár nem tudom, nem lenne-e jobb, mint ez az állandó színlelés Boder előtt.
Azelőtt annyira megbíztam benne, olyan jókat beszélgettünk, vagy csak szótlanul sétáltunk a parkban, kéz a kézben. Nem is tudom, mikor romlott el, de az biztos, hogy amikor annyira belemerült a politikába, már nem voltunk annyira összenőve lelkileg. A szex még jó volt, de ma már az sem. Nyolc éve, amikor teherbe estem, legalább az ágyunk forró volt. Aztán az is kihűlt. Boder szerint a házasságnak ez egy természetes stádiuma, nem kell kétségbe esni, eljutottunk a „szeretve tisztelni egymást és szövetségesként együtt élni” fázisba. Csak azt nem tudom, hogy mi mire szövetkeztünk.
27. Kedd
Lehet, hogy nem is pszichiáter kellene nekem, hanem válóperes ügyvéd.
Ma egy hivatalos fogadáson vettünk részt a Belügyminisztériumban. Mosolyvillantások, pózok, vakuk villogása, kézfogások, puccos ebéd, lebegő kameraszemek mindenhol. Egy csomó embert már ismertem, de azt nem tudom, mire volt jó ez az egész. Boder szerint benne kell lennünk a dolgok sűrűjében, hogy alkalom adtán élni tudjunk a lehetőségekkel. Hogy milyen lehetőségekről van szó, azt nem sikerült kihámoznom, gondolom valami politikai dolog. De nem is nagyon érdekel, csak rohadtul untat. Lassan már azt sem tudom, mi az én szerepem ebben a házasságban. Majd megkérdezem Bodert.
28. Szerda
Csatakosan ébredtem. Izzadtságban fürödve, zihálva, és valami ismeretlen félelemmel a szívemben riadtam fel az éjszaka közepén. Mikor rádöbbentem, hol vagyok, gyorsan kimentem vécére, nehogy Boder, ha netán felébredne, megsejtsen valamit. Le is zuhanyoztam. Még jó, hogy a fürdőszobám odébb van és nem hallatszik be semmi a hálószobába. Mikor visszamentem, Boder ugyanúgy feküdt, mint mikor felkeltem, mélyen aludt, bizonyára nem vett észre semmit.
Hogy mit álmodtam, arra csak halványan emlékszem. Persze Honniról szólt. Egy erdőben voltunk, úgy rémlik és én futottam, ő meg valahol ott volt mögöttem. Nem üldözött, nem is kiáltozott, nem tudom, miért futottam előle. De ott volt valahol. Nem is előle menekültem, azt hiszem. Talán csak ott hagytam valahol és igyekeztem eltűnni minél hamarabb, nem vagyok benne biztos.
Hozzászólások»
Szólj hozzá elsőként!