Bolyhok és csapdák április 4, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, SF, földönkívüli, óceán , trackbackA mélység és a sötétség egyáltalán nem zavarta a gömböt. A bolyhok mindennel ellátták, amire szüksége volt: táplálták, tisztogatták, védelmezték, simogatták. Az óceánnak ezen a bolyhokkal sűrűn benőtt részén, ahol dúsan tenyésztek ezek a különböző színű és illatú lények, egészséges fejlődéséhez mindene megvolt.
A kedvencei a sárgák voltak, mert ők boldogság-feromonokat termeltek és valahányszor a közelükbe került, az olyan volt, mint egy fergeteges buli. Voltak olyan gömbök, akik nem is foglalkoztak semmivel, csak a sárgákat követték mindenhová. Ez a fajta függőség azonban sokszor tragédiához vezetett. Nem azért, mert a sárgák valami rosszat tettek volna, csak egyszerűen néha olyan vidékekre jutottak el, ahol a gömbökre számos ellenség fente a fogát. Egyszer ős is tanúja volt, mi történt a vele nagyjából egykorú Gilluonnal.
A sárgák milliméterről milliméterre haladtak lassan, naponta csak egész kis távolságokat téve meg. Gilluon a boldogságtól szinte önkívületi állapotban észre sem vette, hogy az óceán aljzatának egy lyukakkal szabdalt része felé közelednek. Ő csak ringatózott, álmodozott, becézgette a bolyhokat, hogy azok még több feromont termeljenek és szívta magába a bódító illatokat. A sárga boholytelep élvezte a lyukakat, izgalmasnak találták, szerettek bennük elbújni, majd előjönni. Mélyükön szinte mindig volt egy kis táplálék is, hol csak csápok és páncélok maradványai, hol szinte teljes állattetemek, mint például csápos zselévirágok, vagy bibircses savanyák. Ezeket nagy élvezettel fogyasztották, majd miután jóllaktak, odébbálltak a területről. Gilluon nem fogta fel, mi történik körülötte, pedig sok ideje lett volna rá, hogy visszaforduljon. Ő hiába látta, mi fog történni, nem tudott olyan gyorsan haladni az aljzaton, hogy utolérje Gilluont és a sárga bolyhokat még a veszélyes terület előtt. Kiáltásai, ha Gilluon egyáltalán meghallotta őket, nem jutottak el a tudatához. A sárga bolyhok bemásztak egy lyukba, de mivel Gilluon jóval nagyobb volt náluk, kint rekedt, leváltak róla a bolyhok és ő ott maradt a lyuk fölött pucéran, védtelenül és még mindig kábultan. Lassan kezdett elsodródni onnan, nem volt mibe kapaszkodnia.
Mire feleszmélt, már eltávolodott az aljzattól és a bolyhok nem érhették el. Amikor a nyílcsapda megjelent, Gilluon kétségbeesetten kezdett csillóival csapkodni. De nem volt esélye, hisen csak egészen lassan tudott úszni. Nem tudott kitérni a támadó nyílcsapda elől. Az nagy sebességgel fúródott Gilluon testébe majd azonnal elkezdte felemészteni.
Ő döbbenten nézte végig, ahogy Gilluon teste órák alatt egyre kisebb, külső hártyája egyre ráncosabb lett. A nyílcsapda csak akkor állt tovább, amikor a gömb teste már annyira összezsugorodott, hogy könnyű volt vele manőverezni. Ő visszamélyedt barna, zöld és lila bolyhai közé, azok féltőn betakarták és megnyugtatták. Csillói segítségével igyekezett a lyukak szabdalta óceánfenéktől minél messzebbre evickélni. Útközben találkozott sárga bolyhokkal, de rettegve elkerülte őket, inkább egy vele egy irányba haladó olajzöld csapathoz csatlakozott, akik nagy örömmel fogtak hozzá, hogy gondját viseljék. Később egy vörös boholytelepet talált, ami nagy ritkaságnak számít, ezért úgy döntött, kipróbálja az ő gondoskodásukat is.
Hozzászólások»
Szólj hozzá elsőként!