Fizika május 7, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, SF, regény, földönkívüli, fizika, világ , trackbackNem tudom, ki hogy van ezzel, de a fizika sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Nem volt vele gondom, de nem igazán érdekelt. A matek valahogy közelebb állt hozzám… Azt azonban be kell vallanom, hogy a hétköznapi élet jelenségeinek fizikája és a csillagászat mindig is érdekelt, csak az iskolában nem erről volt szó. Ma is sokszor fordulok a téma értőihez, ha valamire kíváncsi vagyok. Az utóbbi időben a tárgy egyik legjobb értőjétől „vettem órákat”, Arthur C. Clarke-tól.
Nagyon tetszik, hogy közérthető módon írja le azoknak a világoknak a fizikáját, ahol a történetei játszódnak. Ugyanakkor szereplői, akik leginkább emberek, meg kell, hogy küzdjenek a fizika törvényeivel, ezáltal nemcsak érthetővé, hanem izgalmassá is teszi a fizikát. Egy ismeretlen bolygó vagy más földönkívüli jelenség mindig félelmet kelt, ugyanakkor Clarke az olvasókban a tudásvágyat erősíti, azt az izgalommal vegyes örömöt, amikor új, eddig még nem tapasztalt jelenségeket figyelhetünk meg.
Először furcsa volt az Űrodüsszeia sorozat, amikor annakidején elkezdtem olvasni, de később megszerettem, egyre jobban lekötött. A 2010: Második Űrodüsszeia a kedvencem, mert ebben a karakterek és az emberi kapcsolatok is izgalmasak, ugyanakkor érthetőbb is, mint az első.
Most elolvastam a Randevú a Rámával-t, amit kezdő sci-fi barátoknak mindenképpen ajánlok, mert könnyen emészthető, ugyanakkor elgondolkodtató, nagyon jellemzően Clarke-regény.
A Föld felé egy ismeretlen égitest közeledik, melynek felderítésére az Endeavour napkutató űrhajót küldik. Az objektum a Ráma nevet kapja és az eddig valaha készített legnagyobb mesterséges tárgynak bizonyul. Az Endeavour űrhajósai Norton kapitány vezetésével sok csodát látnak a belsejében. Az először élettelennek látszó világ lassan – akarom mondani, elég gyorsan – feléled, ezzel zavarba ejti a felfedezőket és meglehetős zavart okoz a bolygók tanácsában is. Valahogy mindig azt képzeltem (és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül), hogy ha egy idegen civilizációval találkozik az emberiség, akkor vagy ellenségesen, vagy barátságosan fognak viszonyulni a egymáshoz. A könyv szereplői is dilemmáznak, de úgy látszik, van egy harmadik lehetőség is …
A világ leírása nemcsak szemléletes és fantáziadús, hanem nagyon jól meg is szerkesztett, az az érzése az olvasónak, hogy ha meg lennének a feltételek hozzá a Földön, akár meg is lehetne építeni valamikor a jövőben, ha már eljutottunk arra a fejlettségi szintre. A legjobb benne, hogy felszítja az olvasó tudásvágyát, ugyanakkor erősíti a tiszteletet más kultúrák vagy civilizációk iránt. Hősei igazi hősök, kalandok és veszélyek idején helytálló, döntéshelyzetben erkölcsileg is mérlegelő, ugyanakkor ízig-vérig emberek, akikkel az olvasó szívesen azonosul.
Nem is tudom, hogy a vége happy end-e vagy sem, mindenesetre jól lekerekített és számomra pozitív kicsengésű, bár, ha jobban belegondolok, kicsit szomorú a tehetetlenség érzése, hogy egyszerűen, tudomást sem véve rólunk, a Ráma továbbrepül.
Vannak titkok, melyek jobb, ha azok is maradnak, hisz nem tudhatunk mindent, nem érthetünk mindent a körülöttünk levő világegyetemből. Pont ez sarkall újabb és újabb felfedezésekre. Engem ez a könyv motivál.
Azt hiszem Clarke-nak az irodalom egyben az ismeretterjesztés eszköze, de ez egyáltalán nem csökkenti műveinek irodalmi értékét, sőt! Ráadásul mindig időszerű, olvasás közben sokszor megnézem, mikor is írta, mert az ember nem hisz a szemének, olyan modern tudott lenni már negyven évvel ezelőtt is.
Ne azért olvassuk, mert most halt meg, hanem mert tényleg jó!
Hozzászólások»
Szólj hozzá elsőként!