Nem az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal volt az egyetlen Philip K. Dick regény a nyáron.  Ezúttal a könyvtárban bukkantam rá – és szintén nem a sci-fi polcon – a Kizökkent idő-re. 

Már megint kiderül, hogy semmi sem biztos, hogy az, aminek látszik.  Ragle Gumm élete a megszokott kerékvágásban  halad.  Ragle fejti a rejtvényeket és nyer, családja körében biztonságban érzi magát.  Azonban egy nap a gyerekek furcsa magazinokat találnak egy elhagyott romhalmaznál.  Kiderül, hogy Ragle ideje nem a valódi idő, elszigeteltségben él az a közösség, melynek tagja, figyelik minden lépésüket, a körülötte élő személyek, családtagok sem azok, akiknek Ragle hiszi őket.  Mikor megszökik, kiderül: a látszólagos nyugalom és békés élet helyett a világban háború van, félelem uralkodik …  P. K. Dick 1958-as regénye azt a félelmetes kettősséget érezteti az olvasókkal, mely például az 50-es évek Amerikáját is jellemezte: békés fogyasztói társadalom, jólét, ugyanakkor a hidegháború félelmei, a rendőrség által megfigyelt társadalom, rettegésben tartott értelmiség.  És hogy mitől sci-fi?  Hát igázából nem az, bár a jövőben játszódik és a háború a holdlakók ellen folyik.

Talán ezek után érthető is, miért nem a sci-fi polcon bukkantam rá …  Dick regényeinek megítélése, úgy látszik, nem egyszerű.  Olyan kérdéseket vetnek fel, melyek a hagyományosan nem sokra tartott, inkább a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolt sci-fiből kiemelik a „nagy” irodalom regényei közé.  Ami furcsa, hogy annak ellenére, hogy a science fiction nagyon sok, irodalmilag is nagyszerű és magas színvonalú művet adott az olvasóknak, megítélése nem sokat változott.  Magyartanárok lekicsinylő pillantásai, stb.  Holott, az olvasás mai népszerűségét tekintve, talán nem lenne rossz, ha a gyerekeket arra biztatnák, olvassanak akár sci-fit vagy fantasyt.  Harry Potter sikere is mutatja, hogy a gyerekek igenis olvasnának, ha megfelelő könyveket adhatnánk a kezükbe. 

Például miért-ne lehetne ilyen könyv valamelyik űropera?  A keveset és lassan olvasók is meg tudnának birkózni vele, és örömüket is lelnék benne.  Mint például én a régebben olvasott Űrvadász-sorozat történeteiben Asimovtól, vagy Harry Harrison Rozsdamentes Acélpatkány-ában, amit nemrég találtam egy antikváriumban, ahol sok SF-klasszikust lehet vásárolni potom 500 forintért.    Dzsémszbondos történet, akció, trükkök, álcázás, intelligens rosszfiúk és rosszkislányok …  Nagyon szórakoztató volt, igazi könnyed kikapcsolódás.  Szeretem az ilyeneket.  Ezért olvasok például Leslie L. Lawrence könyveket, utoljára A szrinpók völgyében címűt, ami persze nem sci-fi, bár a Távol-kelet csodái sincsenek hozzánk sokkal közelebb, mint a jövőbeli társadalmak. (Folyt. köv.)