Sárgult lapok, por, pókháló február 25, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, olvasmány , hozzászólásÚgy tűnik, néhány évtizeddel ezelőtt a sci-fi írók mintha törekedtek volna arra, hogy kisebb terjedelmű regényeket írjanak, mint manapság. Ezzel nem akarok senkit megbántani, csak arra rámutatni, hogy micsoda előny ez a mai világban, amikor felfokozott életritmusban élünk, hajtjuk a mókuskereket és jóval kevesebb időnk van olvasni. Legalábbis nekem. Ilyen zaklatott időszakokban leporolom az antikváriumban talált régi köteteket és ezeket olvasom.
Így került a kezembe Szentmihályi Szabó Péter regénye, A tökéletes változat. Az atomkatasztrófában csaknem megsemmisült Földön az emberiség túlélői ősközösségi társadalomban élnek. A kataklizmát megelőzően a Földről száműzött tudósok kis csoportja viszont egy technikailag magasan fejlett szintre jutott el, majd visszatért, hogy figyelje, mi folyik a bolygón. A két teljesen ellentétes társadalom találkozása és egymásra hatása azonban talán teljesen új irányba viszi tovább az emberiség jövőjét. A jó alapötletet a szerző időnként kisebb következetlenségekkel írta meg, de így is élvezhető. A kötetben egyébként sok jó novella is van, de ezekről majd egy másik posztban.
A másik leporolt könyv Stanislaw Lem Az Úr hangja c. regénye, mely, ha szabad így fogalmazni, anti-regény. Hogy mi történik benne? Leginkább semmi. Vagyis inkább nagy horderejű dolgok. Szóval, a lényeg nem a lassan csordogáló cselekmény, hanem a gondolatiság, a filozofikus alaphang, melyet az író megüt. Zseniálisan írja le, hogyan próbálja az emberiség, válogatott koponyák segítségével megfejteni az űrből érkezett üzenetet. Minden tudós a maga képére és hasonlatosságára, kis, számára értelmezhető részletek feldolgozásával. Azonban mégsem áll össze az üzenet, egyszerűen képtelen az emberiség megbirkózni a feladattal. A fejtegetések és eszmefuttatások, melyekből mindez elénk tárul, nagyon jól összegzi azt, hogy hol is tart civilizációnk. Tulajdonképpen paródiának is felfogható, de legkevésbé nevetni van kedve annak, aki kézbe veszi. Nagyon jól megírt regény, a lassú cselekményszál ellenére folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Szkepticizmusa pedig gondolkodásra késztet.
Végül egy nem antikváriumi élmény. Egyik nap egy könyvesboltban jártam, vettem pár olvasnivalót meg szakkönyvet és már a pultnál álltam, amikor a sok, 200 forintért árult könyvet bemutató asztalok közül megakadt a szemem az egyiken, amelyet még nem nagyon néztem át. Alacsonyan volt elhelyezve, le kellett guggolni, hogy az ember felvehessen róla egy kötetet. Mindenféle, engem nem nagyon érdeklő témájú könyv volt rajta, szépirodalom alig. Viszont ahogy jobban megnéztem, Antony Sheenard A csonkolás művészete című novelláskötete is ott árválkodott – már csak egy volt belőle. Felemeltem, tapintása furcsa volt, élén vastag porral keveredett pókháló. Lesöpörtem róla, amennyire csak tudtam, és csak utána tudatosult bennem, mennyire viszolygok a pókhálótól. De szegény könyv szinte sírt, ki tudja mennyi időt tölthetett egy polc mögé leesve, és az eladók még a 200 forintos könyvek közé való száműzetése során sem vették a fáradtságot, hogy letakarítsák. Megvettem szegényt miután meggyőződtem, hogy nincsenek sorstársai. Hálából már megajándékozott néhány jó sztorival, remélem ez így is marad.
Galaktikus élményt mindenkinek!!! (Galaktika – 2009 február) február 14, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, Galaktika, SF, földönkívüli, olvasmány, exobiológia , 2hozzászólásMivel eddig még nem számoltam be az aktuális Galaktika számokról, hadd kezdjem azzal, hogy ez nem azért volt, mintha nem olvasnám, vagy nem lenne fontos, sőt, nagyon is mértékadónak tartom a folyóiratot, a magyar SF-világ fokmérőjének, egyértelműen ízlésformálónak, ugyanakkor az olvasóközönség befogadóképességét is jelzi a novellák színvonala.
Na ilyen befogadó vagyok én is. A februári számmal kapcsolatban azért ragadtam tollat, vagyis inkább billentyűzetet, mert az utóbbi időben ez az a szám, amit még az előtt sikerült végigolvasnom, hogy az adott hónap véget ért volna. Ráadásul olyan témát is boncolgatnak az írások, mint a földönkívüli létformák. Mindig is érdekelt az exobiosz és a hozzá kapcsolódó elméletek, morális kérdések.
Ajánlónak szánom ezt az írást mindazoknak, akik még nem olvasták.
Nézzük először a külföldi szerzők novelláit:
S. E. Ward: Ropp!: A földönkívüli élet sok bosszúságot okozhat, de vannak, akiket pont ezek a furcsa lények érdekelnek. Ha pedig értelmesek, netalán még egy univerzális fordítógépet is megtanulnak használni, akár az óriási kék hangyákkal is kommunikálhatunk. Kulturális különbségeink azonban meghatározók lehetnek, ezért vigyáznunk kell, mit és hogyan mondunk vagy teszünk. A főhős eredetileg entomológus volt, de aztán egy szerencsétlen baleset nyomán esküdt ellensége lett az űr-rovaroknak, annak ellenére, hogy a pasija lelkes kutatója a kozmosz ízeltlábúinak. Kalandja a nagy kék hangyákkal sok mindent megváltoztat, az olvasót pedig nemcsak a jó sztori, hanem az írónő humora is elbűvöli.
China Miéville: Jack: A fiatal brit író egy Robin Hood-szerű hőst mutat be egy futurisztikus diktatúrában. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy nem mondok el többet a novelláról, csak annyit, hogy nagyon pörgős és a mesélő személye is van olyan érdekes, mint magáé Jacké. Egyébként egy jövőbeli városban, melyet regényeinek olvasói már ismerhetnek. A város, mint olyan, annak felépítése, működése és viszonyai, a szerző bevallása szerint (lásd az interjút) nagyon izgatja a fantáziáját.
Hal Clement: Többet ésszel: Különös bolygón kényszerül leszállásra egy űrhajó, melynek legénysége fellázadt a főnöke ellen. Azonban a bolygó furcsa lényei között menedéket kereső tudóst éppen e furcsa állatok megfigyelése vezeti rá a megoldásra.
Mauricio-José Schwarz: A kis háború : A túlnépesedés problémájára adható egyik válasz talán az, ha a társadalom maga szelektálja tagjait. A gladiátor-játékokhoz hasonló küzdelem során folytatott, életre-halálra szóló harc azonban megviseli a családokat, különösen, mivel gyermekkorban kerül rá sor. Egy ilyen társadalomban vajon mennyi emberség vagy empátia maradhat az egyénben?
Mircea Oprita: Virág a kapitánynak: Hazafelé tartó útján egy régi és alig használt űrállomásra érkezik egy évtizedekkel ezelőtt útjára indult űrhajós kapitány. Az állomáson dolgozók már nagyon várják, de igencsak meglepődnek, mikor meglátják a nem emberi alakban hazatérő űrutazót. Mi történhetett vele? És: vajon ember-e még?
Larry Niven: Az alakváltó fegyver : A folytatásos történet első része nagyon felcsigázta a kíváncsiságomat. Egy űrhajón két ember (férj és feleség) utazik egy őrült bábossal, azaz egy földönkívüli faj egy képviselőjével. A nagyon-nagyon régen, az űrben elrejtett sztázisdobozok egyikét viszik magukkal, melyet azonban nem tudnak kinyitni. Egy másik faj képviselői, a kzinek azonban csapdába csalják őket. Őket is a sztázisdoboz érdekli, amit ki is tudnak nyitni. Azonban senki sem tudja, mi az ördög lehet az a néhány dolog, amit benne találnak. Remélik, hogy valami szuperfegyver, de nem tudnak vele mit kezdeni. Érdeklődve várom a folytatást!
A magyar szerzők által írt novellák között is sok jó olvasnivalót találunk:
Képes Gábor: Fehér majom feketében: Egy fehér szőrű gorilla képében egy földönkívüli tanulmányozza az emberi fajt. Nagy csodálója a földi irodalomnak, melyből fordít is, különös jelrendszert alkalmazva – amire most gondolsz, na annál legalább tízszer extrémebbre gondolj! - Vagy legjobb, ha elolvasod!
Michael T. Cricket: Csibét a tojásba: Az időutazás az SF egyik legnépszerűbb témája, azonban olyan paradoxont idéz elő, mely állandóan újabb és még újabb gondolatkísérletre hívja az embert. Ebben a jópofa sztoriban a jövőből a múltba való visszatérés hoz létre egy ívet, melynek persze össze kell zárulnia.
Fedina Lívia: Evolúció : Hogyan alkalmazkodnak a fajok egy hirtelen környezeti változáshoz? Egy lepkefaj túlélése talán nem is annyira az evolúción, a természetes kiválasztódáson múlik, hanem valami máson … (Egyébként Darwin-év van.)
Most pedig nézzük, milyen cikkek jelentek meg a februári Galaktika hasábjain különféle, SF-hez kapcsolódó témákban!
A hónap témája: Állatok az űrben, Kovács „Tücsi” Mihály cikke: Hogyan lettek a kutyák az űr meghódításának hősei? Aki szereti a kutyákat, ne mulassza el ezt a nagyon informatív, ugyanakkor szívet melengető, kiváló írást Lajkáról és társairól. (Érzékenyebb olvasók készítsenek ki pár papírzsepit is!) Akit érdekel a kutyaszkafander és a többi, a kísérlethez tartozó információ, különösen örömét fogja lelni benne.
Szintén Kovács „Tücsi” Mihály cikkei a Játékhalál és a Fikció vagy valóság? Előbbi a számítógépes játékok rovására írt halálesetek és balesetek okait boncolgatja megdöbbentő példákkal illusztrálva. Sokan vannak a játékok ellen, de vajon jogos-e érvelésük? A szerző megtörtént esetek alapján keresi a választ, védelmébe véve a játékokat. Másik cikkében az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című Spielberg-filmmel és az akörül kialakult vitával foglalkozik.
A világ végén is túl, Csordás Attila interjúja China Miéville-lel: A fantasy egyik legjelentősebb megújítójának tartott szerző vall a Bas-Lag világáról, mindig képlékeny írói stílusáról, politikai beállítottságáról, és arról, hogy hogyan viseli el az elődök által „rárakott” nehéz terhet.A Könyvajánlóban egyébként Csordás Attila bemutatja China Miéville Perdido pályaudvar, végállomás című regényét. Még nem olvastam, de előkelő helyen szerepel nálam a feltétlenül elolvasandó könyvek listáján.
Az SF alapművek könyvajánló rovatban Isaac Asimov Én, a robot című novelláskötetét mutatja be Lacza Gábor, ami valóban alapmű és nekem az egyik az SF-rajongók táborába irányító olvasmányélményem volt.
Végül néhány technikai újdonsággal is megismerkedhetünk a Megvalósult sci-fi rovatban:
Pirítós-nyomtató és LG csuklótelefon: Persze mindenki kedvére válogasson csak a legújabb kütyükből, de ami engem illet a pirítós nem nagyon izgat. Viszont a csuklótelefon király lehet: csak beleszólsz az órádba, mint sok filmben láttuk már, és már jön is a kocsid, vagy vetkőzik a barátnőd … J
Szintetikus üzemanyag: A lassan már nemcsak kísérleti stádiumban lévő fejlesztés, a földgáz alapú Diesel-üzemanyag talán az energiatakarékosság és a tisztább környezet felé vezető út egyik fontos lépcsője lesz.
A borítón egy olasz művész, Francesco Paduano grandiózus festménye látható, belül pedig az amerikai Jacob Charles Dietz munkái.
Végül következzék a 2009/02 Galaktika „bizonyítványa”, pontosabban a novellák értékelése 1-5 skálán. (Larry Niven művét majd a teljes megjelenés után értékelem.) Természetesen ez csak az én ízlésemet tükrözi, különben mindenki döntse el maga, hogy tetszett!
| S. E. Ward: Ropp! | 5 |
| China Miéville: Jack | 5 |
| Hal Clement: Többet ésszel | 4 |
| Mauricio-José Schwarz: A kis háború | 4 |
| Mircea Oprita: Virág a kapitánynak | 5 |
| Képes Gábor: Fehér majom feketében | 4 |
| Michael T. Cricket: Csibét a tojásba | 5 |
| Fedina Lívia: Evolúció | 3 |
Egyébként Boldog Szülinapot, kedves, harmincéves Galaktika!
Joan Sloczewski: Elízium lánya – avagy: Nők az univerzumban február 6, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, földönkívüli, bolygó, nemek, család, szex, társadalom, olvasmány, Slonczewski, nők , 2hozzászólásEgy olyan könyvet olvastam el, mely nagyon sok, engem is izgató problémát vet fel és mely ezekre a kérdésekre próbál felmutatni különböző válaszokat. Joan Sloczewski Elízium-sorozatának második kötete, az Elízium lánya, azonban valóban furcsa és zavarbaejtő könyv, ahogy Crei is kifakadt egyik nap. Sok mindent elénk tár és bizony görbe tükröt is tart elénk. Szerintem pont ezért szenzációs a regény, ahogy a sorozat általam is elolvasott másik két darabja, az Ajtó az óceánba és a Génszimfónia.
Legnagyobb erőssége, hogy komolyan felveti a kérdést, hogy vajon a nők helyzetének az emberi társadalmon belül milyen alternatív lehetőségei vannak. Ezek közül be is mutat néhányat: Bronz Égbolton matriarchális, az Urulanon egy erősen férfi-domináns, Elíziumban leginkább egy nemiségtől független, a Shorán pedig a cserék csupán nőkből álló társadalma áll fenn.
A történet nagy vonalakban arról szól, hogy egy Bronz Égbolt-i család Elíziumba költözik, mert a Szövetségnek szüksége van egy urulani tolmácsra és szakértőre, aki a külpolitikai zűrökben segítségükre van. Szélklán Esőfelhő, az anya, a család fejeként és fontos közéleti személyiségként is meg kell, hogy állja a helyét. Az urulani katonai fenyegetés, elízium bel- és külügyei, és a cserékkel való jó viszony fenntartása sok bonyodalmat rejt. Ráadásul Esőfelhő férje, az orvos Feketemedve abban a genom-projektben dolgozik, mely szintén sok etikai kérdést vet fel. Két gyermekük egészségesen eleven és a regény egyik nagy erénye a családok mindennapi gondjainak bemutatása gyakran mulatságos jelenetekben. Életük persze nem mentes a konfliktusoktól és sok megoldandó probléma vár rájuk, amikor úgy döntenek, hogy Elíziumba mennek. A történet végül, köszönhetően Esőfelhőnek és a kiválóan politizáló elíziumi Veridnek, nyugvópontra jut, azonban az emberi civilizáció fejlődésének e következő lépcsőfokára fellépni csak mindenki által elfogadható kompromisszumok által lehet.
Aki űrhajókat és csatákat akar, annak nem, de aki szeret elgondolkodni arról, milyen lehetőségek és utak állnak az emberi társadalom előtt, annak viszont nagyon ajánlom a könyvet!
E rövid könyvajánló után kicsit belemásznék a felvázolt alternatívákba.
Esőfelhőék képviselik az egyik modellt, a matriarchális társadalmi berendezkedést. A Bronz Égbolt-i család feje a nő, akit istennőként tisztelnek. Esőfelhő, aki már két gyermeket szült és a harmadiknak a történet során ad életet, nemcsak tevékeny a munkában és a közéletben, hanem a hagyományoknak megfelelően a rei-gi nevű küzdősportot is magas szinten gyakorolja. Lehetne több férje is, azonban csak egy van, Feketemedve, aki számomra a regény talán legszimpatikusabb figurája. Az ő feladata a gyermekek gondozása, de ő is dolgozik. Munkahelyére be is viszi őket, ahol a nagyobbik sokat tud segíteni neki, de egy játszódoboz (kb. mint az ismert bútor nagyáruházban) is rendelkezésére áll a csöppségeknek. A szexuális életben leginkább a nő a kezdeményező, aki istennőként el is várja férjétől, hogy mindig megszerezze neki az örömet, melyre vágyik.
Elízium lakói számára nem létezik család, hiszen az élethosszabító genetikai beavatkozás, melyen mindegyikük átesik még embrióként, egyik következménye, hogy terméketlenek. Utódaikat a Szövetség világainak genetikai állományából kombinálva hozzák létre és shon-okban, azaz állami nevelőintézetekben nevelik a generen, azaz a szülő-tanár vezetésével. Az egy shonhoz tarozók összetartanak, generenjüket életük végéig mesterükként tisztelik. Társadalmukban monogám párok vannak, de ezek lehetnek egyneműek is, gyakorlatilag nem-nélküli emberek társadalmáról van szó. Egy olyan technikailag fejlett civilizáció ez, mely teljesen gépiesített és a társadalmi érintkezésben feltűnő a távolságtartás, a Szélklán családnak nem kis nehézséget okoz ezt megszokni. Elíziumról elmondható, hogy nemi előítéletektől mentes, toleráns társadalom, bár némi faji előítéleteik nekik is vannak – erről Feketemedve projektje során szerzünk tudomást.
Az urulani társadalomról jóval kevesebbet tudunk meg, de mégis könnyebb elképzelni, mint a többit: egy férfi-domináns, szegény bolygó, gorilla-ember hibridekkel és leszármazottaikkal, ahol a problémákat gyakran véres és erőszakos módon oldják meg és a nők elnyomásban élnek. A Szövetség a kapcsolatok erősítésének egyik feltételéül a nők és a rabszolgák felszabadítását követeli az Urulantól.
A cserék társadalma csak nőkből áll, aki olvasta az Ajtó az óceánba című regényt, mely a sorozat első kötete, az már ismeri őket. Nincsenek férfiak, a fejlett biológiai tudással rendelkező „életformálók” férfiak nélkül is létre tudnak hozni utódokat. Azonban mindig csak annyi gyermeket vállalhat egy pár, amennyit a Gyűlés engedélyez, legtöbbször csak egyet-egyet szülhet mindkét fél, hiszen nagyon vigyáznak, hogy az óceánbolygó nehogy túlnépesedjen és ezzel felélje önmagát. A cserék pacifista és környezetvédő nép, az elíziumiakkal való együttélésük alapja is ez, melyet a Csere Egyezmény is rögzít. A történet során azonban több olyan kérdés is felvetődik, melyet az egyezmény nem szabályoz és a két nép álláspontja oly különböző, hogy nem könnyű egyezségre jutniuk. Ilyen például a Feketemedve munkájához kapcsolódó termékenységi projekt, melynek célja, hogy az elíziumiak is szaporodhassanak, vagy az értelmes gépek emberi jogai. Az írónő erősen hajlik arra, hogy a cseréknek adjon igazat és végül „szószövőiknek” Esőfelhő közreműködésével sikerül is egyezségre jutniuk az elíziumakkal.
A bemutatott alternatívákat különböző nézőpontokból is láthatjuk. Például az cserék demokráciája az elíziumiak számára lassú és kaotikus. Elízium civilizált népe a bronz-égboltiaknak hideg, számító és pénzéhes, az urulaniak szemében barbár, ahol az egyetlen igazi férfi éppen egy nő, Esőfelhő, az is külföldi. Bronz Égbolt családmodellje éppen ellentétes az urulanival, gyakorlati szempontból nehézkes az elíziumiak szemében. A cseréket hóbortos nőszemélyeknek tartja a legtöbb más társadalom, talán csak a bronz-égboltiak nem. A cserék szemében minden társadalom veszélyezteti a Hálót, amely túlszaporodik, vagy amely egyre növekvő igényeket támaszt a természettel szemben, mint például az elíziumiak is. A lehetőségek ilyenfajta bemutatásával az írónő minket is gondolkodásra késztet, mi hogyan látjuk ezeket. Nagyon lényeges elem azonban az, hogy a különböző társadalmakból származó egyének képesek egymással nemcsak kommunikálni, hanem akár barátságot is kötni, ezzel átmenetet biztosítva az alternatívák között. Ugyanakkor megteremtik azokat a kölcsönhatásokat, melyek a fejlődéshez is utat mutatnak.
A regény az emberiség jövőbeli fejlődésére is különböző modelleket vázol fel, illetve többet elég részletesen ki is dolgoz.
1. Az ősbolygó, a Torr (talán a Föld megfelelője) sok-sok évszázaddal ezelőtt az elgépiesedés áldozata lett és az elszabadult gépek okozták katasztrófáját. A több különböző bolygóra kitelepült emberek más-más utakat jártak be.
2. A L’li túlnépesedett, szegény világ, melyről az emberek folyamatosan települnének át más bolygókra, de persze ezek legtöbbször nem felelnek meg az emberi életnek.
3. A Shora óceánbolygóját a cserék úgy hódították meg, hogy magukat is genetikusan átformálták, hogy alkalmazkodni tudjanak.
4. Bronz Égboltot terraformálták, azaz kiirtottak róla minden eredetileg ott található életet, hogy alkalmassá tegyék az emberi telepesek számára, akik a L’liről érkeztek. Száz év múlva akár ez a bolygó is oly mértékben túlnépesedhet, hogy hasonló gondjaik lesznek.
5. Elízium magasan fejlett civilizációja Shorán él az óceánon lebegő hatalmas gömbökben. A népessége állandó a Csere Egyezmény értelmében. Elgépesedett világukat az öntudatra ébredő gépek forradalma is fenyegeti.
Végül a Háló-ról. A cserék egy régi „könyve”, mely az élőlények egymáshoz való viszonyát fejtegeti, sokszor felbukkan a regényben. Legvitatottabb fogalmai, melyek talán a Slonczewski-féle világkép kulcsai is egyben az együttérzés és a törődés. Ezen elmélkedik a Háló és ezt keresi a regény is minden alternatívában, melyet felmutat. Pontosan az tetszik benne, hogy különböző nézőpontokból világít rá a kérdésekre, melyeket feltesz, például a terraformálásról. Ami a Bronz Égbolt-inak és a l’li-nek az otthonteremtés lehetősége, az a valedoniaknak és Elíziumnak jó üzlet, a cserék szemében viszont gyilkosság.
Szerintem a regény azért zseniális, mert nemcsak megvillantja az alternatívákat, hanem ezek egymáshoz való viszonyát is megvizsgálja. Az olvasót elgondolkodtatja, például, hogy lennék-e férfi Bronz Égbolton? Vagy lennék-e nő az Urulanon? Értelmes gép Elíziumban? Vagy lennék-e csere?
Robert Charles Wilson jön! február 4, 2009
Posted by asterdroid in : Kategória , hozzászólásMost olvastam az intergalaktikán, hogy a könyvfesztivál vendége lesz a Pörgés és a Tengely szerzője. Hurrá!
http://www.intergalaktika.hu/profiles/blogs/robert-charles-wilson-a
Ügynökök kíméljenek! február 3, 2009
Posted by asterdroid in : Kategória , 6hozzászólásLátom, teleírta itt valaki az sfblogs-ot ügynökökkel meg ideológiai fejtegetésekkel. Ha valaki el is olvassa, szóljon, mert számomra elég riasztó! Beleolvastam, de … Hát szóval, csak azt kérdezem: minek kell ez ide, az sfblogs-ra? Ráadásul ilyen mennyiségben? Még a gépem is lefagyott egyszer közben!!!