CURLUP - Elizabeth Moon: A sötét sebessége június 30, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, olvasmány, autizmus, Moon , 1 hozzászólásA múlt héten vettem kezembe a könyvet és őszintén megmondom, eleinte vontatottnak találtam. Egy autistáról szól, legtöbbször az ő szemszögéből is íródott. Valamikor a jövőben játszódik, amikor már lehetőség van az autizmus kezelésére, a főszereplő is kapott kisgyermekként ilyen kezelést, és sok mindent meg is tanítottak neki, ezért jól elboldogul a világban, állása van, melyben kiváló matematikai képességeit használhatja, önállóan él, stb. A nehézkes olvasásnak az az oka, hogy a könyv elején ebbe, a számomra idegen felfogásba, érzékelésbe és gondolkodásba kellett belehelyezkednem, megismerni az életkörülményeket, a mindennapi életet, ahogyan egy autista látja azt. És ő már egy kezelt autista, aki sok tekintetben alkalmazkodott a „normálisok” világához – ezáltal az író még igyekszik is megkönnyíteni az olvasó dolgát!
Lou Arrendale sémaelemzéssel foglalkozik egy olyan munkahelyen, ahol segítik az autistákat különböző létesítményekkel, a számukra megfelelő munkakörnyezettel. Ez azonban nem tetszik az új főnöknek, Mr Crenshawnak, aki szeretné ezeket az extrákat megnyirbálni. Vannak mások is, akiknek böki a csőrét az autistákkal való bánásmód. Lout több támadás is éri, melyek egyre erőszakosabbakká válnak. Mivel az autisták nehezen szocializálódnak és nem igazán értik az emberi viselkedést és sok tekintetben a kommunikációt, Lou bajban van. Persze vannak, akik szívesen segítenek neki, például a rendőrök, vagy a barátai. Magánéletében sok pozitív és biztató dolog történik vele, vívni jár, mely elfoglaltság sikerélményt nyújt neki és melynek révén barátokat is talál. Tom és Lucia őszintén fordulnak feléje, segítik és hatásukra Lou fejlődik. A legnehezebbet, hogy kezdeményezzen a lánynál, aki tetszik neki, azonban még nem tudja megtenni.
Lout több oldalról is fenyegetik. Crenshaw kényszeríteni akarja az autista alkalmazottakat, hogy vessék alá magukat egy kísérleti gyógymódnak, melynek eredményeképpen „normálisak” lehetnek, ugyanakkor Lout egy személyes ellensége is megtámadja. Mindkét probléma azt példázza, milyen eszközöket próbálnak meg használni azok, akik nem akarják megérteni az autistákat, azonban a törvény mindkét esetben a gyengék oldalára áll. Csakhogy Lou és társainak problémája ezzel még nem oldódott meg, ugyanúgy nehézségekkel kell szembenézniük az életben.
A kísérleti gyógymód talán valóban megoldást hozhat, azonban egy fontos dilemma is felmerül: az autista személy autistaként önazonos saját magával, Lou egy barátja meg is fogalmazza, hogy szeret autista lenni. Emlékei, melyek meghatározzák, autistaként átélt emlékek, ezért nem lesz-e a kezeléstől más ember? Az immár önkéntesen választható kezelést nem mindenki tudja elfogadni, leginkább az önazonosság dilemmája miatt, illetve azért, mert ők lennének az első emberek, akiken alkalmazzák, ezért úgy érzik csak kísérleti alanyoknak kellenek. Lou végül önként választja a gyógymódot, mely azonban nem mindenkinél válik be. Dönt a saját életéről, kockáztat, kilép a megszokott, jól begyakorolt, biztonságos hétköznapokból. A súlyos agyműtét utáni lábadozását is átélhetjük a könyv lapjain, amikor például nem ismeri meg a legjobb barátját sem …
A regényt nemcsak azért érdemes elolvasni, hogy megtudjuk, végül mi lett a sorsa az oly szimpatikus főhősnek (mert ezt most nem árulom el), hanem azért is, mert tényleg nagyon különleges könyv. Egy tőlünk teljesen eltérő gondolkodású, sérült, mindent „más”-ként érzékelő és felfogó ember bőrébe bújni nem kellemes, sőt fárasztó, sokszor bosszantó. Azonban egy ilyen élmény felnyitja a szemünket, megváltoztatja látásmódunkat, ezáltal izgalmas kaland is lehet. Mindent összevetve, a könyv végére érve az olvasó megérti, miért volt szükség a nehezebben emészthető első részekre. Az író olvasót kell, hogy neveljen először magának, hogy az később be tudja fogadni, amit mondani akar. Ezért mindenkinek ajánlom a regényt, azoknak is, akik nehezen vergődnek át az ilyen típusú szövegeken, mert megéri.
A könyv egyébként nagyon aktuális ma Magyarországon is. Most, amikor sok cég tiltakozik az ellen, hogy bevezessék a legalább 20 főt foglalkoztató vállalkozások esetében, hogy vagy 5%-ban csökkent munkaképességűeket foglalkoztatnak, vagy jócskán megemelt „rehabilitációs” járulékot kell fizetniük, elgondolkodhatunk a problémáról egy ilyen sérült ember szemszögéből is. Az E/1-es elbeszélésmód lehetővé teszi, hogy jobban megértsük Lout és társait és eldöntsük, az őket fenyegető, őket csak gazdasági tényezőnek látó „normálisok” közé tartozunk, vagy az őket segítő, sorsukkal, fejlődésükkel törődő barátok közé.
Robert Charles Wilson: Tengely (avagy ellenállási kísérlet az olvasás kísértésének) június 5, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, Robert Charles Wilson, olvasmány , 3hozzászólásNem könnyű úgy írni egy könyvről, hogy nem épp most fejeztem be. Sajnos nincs annyi időm, hogy rögtön akkor megírjam a beszámolót egy könyvről, mihelyt elolvastam. Ráadásul mindig már ott vár a következő kötet és hívogatóan csábítgat, hogy őt olvassam, ne az írogatással törődjek. De most megpróbálok ellenállni a kísértésnek, erőt veszek magamon, ugyanis rájöttem, én magamnak is sokkal jobb, ha rögzítem benyomásaimat, hiszen később gyakran visszatérek ezekre (és mások beszámolóit is szívesen olvasom). Csak az a gond, hogy ha nem azonnal kerülök oda, hogy leírjam, akkor sokkal nehezebb visszaemlékeznem egyes részletekre, különösen a nevekre.
Azonban Robert Charles Wilson karakterei nem olyanok, hogy könnyen el lehetne felejteni őket. A könyv a Hugo-díjas Pörgés folytatása, azonban önálló történetként is olvasható. Utalásokban találkozhatunk a korábbi regény szereplőivel, az előzményekkel, illetve egyikük, Diane Dupree, fontos mellékszereplő, akiken keresztül a főszereplők, Lise Adams és Török eljutnak ahhoz a furcsa, kis közösséghez, melyben ún. „negyedikek” egy csoportja nevel egy furcsa kisfiút, Isaacet.
A Feltételezettek által létrehozott átjárón keresztül az emberiség kezdi benépesíteni az Equatoria nevű bolygót. Itt él Török Findley és próbálkozik kisrepülős vállalkozásával pénzt keresni, és ide jött Lise, hogy utánajárjon apja eltűnésének. Gyanítja, hogy a negyedikekkel lehet kapcsolatban a rejtély és Török segítségével igyekszik a nyomába eredni. Ám volt férje, aki a Genomvédelmi Minisztériumban dolgozik, nem nézi jó szemmel mindezt, ráadásul, bár kissé vonakodva, segít a Lisét követő ügynököknek. Ugyanakkor próbál volt feleségének is segíteni információkkal, hogy bizony tűntek el emberek, akiket valószínűleg ügynökök tettek el láb alól. Lise és Török Diane közreműködésével eljut a negyedikek telepére és megismerkedik Isaac-kel, aki ekkor már egyre súlyosbodó állapotban van.
A negyedikek telepén ugyanis fura kísérlet folyik. Egy marsi nő, Sulean Moi azért járta a világot, hogy a hasonló kísérleteket megakadályozza, azonban a Dr. Dvali-vezette közösségnek sikerült elrejtőznie, hogy létrehozhassanak egy gyermeket, aki a Feltételezettekkel kapcsolatba tud lépni. A Sulean által megismert, korábbi kísérlet tragédiával végződött, ezért igyekezett minden hasonlót megakadályozni, á ide késve érkezett. Isaac már elérkezett abba a korba, hogy talán valóban beteljesítse a hozzá fűzött reményeket.
Közben megbolondul a bolygó „időjárása”. Furcsa, por-eső esik, melyben mintha szerkezetek darabjait lehetne felfedezni, a sivatagban pedig különös élőlények nőnek ki a porból. Valahányszor újra esik, egyre nagyobbak és életerősebbek ezek a lények, akik azonban nagyon rövid életűek, nem törődnek az emberekkel és életük rejtélyes célját nem nagyon érti senki. Egyedül Isaac az, akit egyáltalán észrevesznek és a fiú is olthatatlan vágyat érez, hogy a közelükbe kerülhessen.
Isaacnek van még egy furcsa tulajdonsága, amit Sulean és Diane sejt meg: tud olyan emberekről, akikkel soha nem találkozhatott, nem is nagyon hallhatott róluk és ráadásul nem csak tud róluk, hanem az ő hangjukon, személyiségükkel is képes beszélni. Ilyen a hasonlóan kísérleti alany marsi Esh, illetve Diane bátyja, Jason, aki szintén a Feltételezettekkel való kapcsolatfelvételre irányuló kísérlet során halt meg (az előző kötetben).
A történet végét nem szeretném elárulni, mert inkább olvassa el mindenki a könyvet, de annyit azért röviden elmondhatok, hogy az Isaac-kel menekülők egy földrengés miatt csapdába kerülnek, ahol rájuk találnak a por-esőből kikelt hatalmas fák, és kiderül, milyen kapcsolatban is van Isaac a Feltételezettekkel.
A történet fordulatos, jól átgondolt és kidolgozott, nagyon élvezetes volt olvasni. Ami a legjobban tetszett, az a szereplők. Hiteles, élő karakterek, bármelyikük helyébe bele tudja élni magát az olvasó. Ezzel egyben tükröt is tart saját emberségünk elé. Minden szereplő árnyalt, motivációik valóságosak és bár tetteik jellemükből következnek, de összességében mindig szolgál meglepetésekkel a történet. A végén pedig valóban a megtisztulás érzése keríti hatalmába az olvasót. Robert Charles Wilson igazi szépirodalmat ír, érdemes olvasni!
Egyre jobban szeretem Zsoldos Pétert június 2, 2009
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, olvasmány, ősember, tudat, ZsoldosPéter , 2hozzászólásZsoldos Péter: A feladat
A Galateia első osztályú űrhajó és legénysége egy műszaki hiba miatt egy olyan bolygón reked, ahol ősemberek veszik körül. A nukleáris baleset után egyedül Gill marad életben, de ő is erős sugárfertőzést kapott. Tudja, hogy nem sok van hátra, ezért egy eddig emberen még soha nem alkalmazott technikával igyekszik megmenteni emlékezetét, tudatát, akaratát és a FELADATOT.
A könyvet egy antikváriumban sikerült beszereznem, 38 éve jelent meg, de ma is ugyanolyan izgalmas. Felveti a kérdést, hogy vajon az emberi tudatot technikai eszközökkel meg lehet-e őrizni, illetve áttölteni már emberi agyakba, vajon lehet-e rekonstruálni egy ember tudatát. A kísérlet során az ősemberek közül kerülnek ki az új legénység tagjai. Természetesen komoly problémák merülnek fel, veszekedések, harcok és áldozatok árán formálódik a különös társaság. Közben egy fejlettebb törzsre is rábukkannak, melynek tagjai, átvéve a korábbiak helyét és emlékeit, végül hazaviszik az űrhajót. Ám a hazaérkezés is tartogat meglepetéseket: mire visszaérnek, az emberiség gyakorlatilag kihalt már és a faj fenntartása is a maroknyi csapat feladata lesz.
A fordulatokban és izgalmakban gazdag történetet szinte nem tudtam letenni, aki még nem olvasta, ajánlom figyelmébe! Az említett antikváriumban pedig még fogok turkizni, biztos van még egy-két ZsP.