CURLUP augusztus 29, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, nyelv, megfigyelés, olvasmány, szokás , hozzászólásLeggyakoribb olvasási helyzetek és testtartások a megfigyelt egyén szokásai alapján – csoportosítva: 1: otthon: ágyban ülve, ágyban fekve, konyhaasztalnál ülve evés közben, kanapén fekve, fotelben törökülésben, fotelben feltámasztott lábbal ülve, fotelben összegömbölyödve, kanapén fekve, kanapén ülve, fürdőkádban félig fekve, erkélyen lábat a korlátra téve, 2: szabad téren: földön hason fekve, napozóágyon fekve, padon ülve, 3: utazás közben: tömegközlekedési járművön ülve, buszon állva, metró peronon állva, megállóban ülve, vasútállomáson állva, váróteremben ülve, 4: munkahelyen: íróasztalnál ülve, dohányzó asztalnál ülve, értekezleten a könyvet félig az asztal alatt tartva, 5: egyéb helyzetekben: könyvtári olvasóteremben, fodrásznál, kávézóban, étteremben, számítógép előtt ülve, valamilyen készülékkel vagy géppel a kézben vagy az mellett állva.
Megfigyelt egyén által olvasott műfajok: regények, novellák, újságcikkek, szakkönyvek, tankönyvek, receptek és szakácskönyvek, szócikkek, használati utasítások, tanulmányok, jegyzetek, listák, levelek, e-mailek, számlák.
Egyéb megfigyelések: legtöbbször ágyban vagy fotelben ülve vagy fekve olvas, azonban amióta vettek használtan egy ülőgarnitúrát, azóta különösen a fotelban olvasást részesíti előnyben. Összegömbölyödött, vagy feltámasztott lábbal ülő testtartást felvéve huzamosabb ideig képes a fáradás legkisebb jele nélkül olvasni. Ezeket a pihentető és megnyugtató pózokat curlup-nak (ejtsd: körlap) nevezzük. Legszívesebben regényt olvas, 20. vagy 21. századit. Szereti a novellákat is, főleg a sci-fit. A megfigyelt időszakban elolvasott szépirodalom 62,5%-a tudományos fantasztikus regény vagy novella. Lassan olvas, beszédtempójához hasonló sebességgel, időnként visszatér néhány sorral vagy bekezdéssel előbbre. Gyakran eszik olvasás közben, aszalt gyümölcsöket, magvakat, sokszor meleg ételt is, sok folyadékot igényel. Sokszor előfordul, hogy nem a már elkezdett könyvet folytatja, hanem belekezd egy másikba, azt olvassa el előbb, majd visszatér az elsőhöz. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy könyvet nem olvas végig – ha jó, ha rossz. Van olvasmány listája, melyen megjelöli a már elolvasott könyveket és az elolvasni kívánt könyveknél azt is, hogy ki ajánlotta. Időnként könyvbeszerzést tart, könyvesboltokban, antikváriumokban válogat, vásárlás esetén szinte kivétel nélkül mindig kér ÁFÁ-s számlát. A könyvespolcán szereplő, még el nem olvasott, de aktuálisan tervben lévő könyvek száma 8-15 körül változik. A helyi könyvtár beiratkozott olvasója. Bizonyos szerzőket módszeresen olvas, a szakkönyvek közül ritkán kölcsönöz, de azokat sokszor meghosszabbítja. Azokat a könyveket, melyeket 3-szor, vagy annál többször hosszabbít meg, nem olvassa végig. A megfigyelt időszakban a következő szerzőktől olvasta a legtöbb regényt: Leslie L. Lawrence, Kurt Vonnegut, Isaac Asimov – tőle novellákat is. Két nyelven olvas, magyarul és angolul. Angolul valamivel még lassabban, mint magyarul, közben időnként szótáraz. A megfigyelt időszakban angolul olvasott regények szerzői: Frank McCourt, Ernest Hemingway, Isaac Asimov, novellák: Arthur Conan Doyle.
Félbeszakadt megfigyelés február 28, 2008
Posted by asterdroid in : Föld, megfigyelés, munka, reggel , hozzászólásMegfigyelt egyén: ME11f, negyven körüli fehér nő. 2007. 02. 28.
Megfigyelés helye: … (város), Magyarország, Föld.
ME11f megfigyelt tevékenysége nevezett napon:
7.00 Alszik: ágyban, egyedül. Partnere már nem alszik.
7.22 Felébred. Fordul a bal oldalára. Parnere már nincs az ágyban. Kinéz az ajtó felé.
7. 28 Meghallja partnere lépéseit, hívja. Partnere elköszön, rövid csók.
7. 33 Felül, levesz az éjjeliszekrényről egy magazint. Feje alatt megigazítja a párnát. Az ablak felé néz: be vannak húzva a sötétítőfüggönyök. Felkapcsolja az olvasólámpát. Félig ülve olvasni kezd.
7. 47 Már lecsúszott fekvő helyzetbe. Mellkasa fölött tartja a magazint és olvas. Megnézi az órát. Folytatja az olvasást.
7. 54 Megigazítja feje alatt a párnát, oldalra fekszik, olvas tovább.
8.33 Hirtelen ránéz az órára és felemelkedik. Még egyszer megnézi az órát. Leveszi a telefonját az éjjeliszekrényről, azon is megnézi az időt. Az 1 perccel kevesebbet mutat. “A francba!”- mondja félhangosan és felül. “Hogy az ember nem tud normálisan végigolvasni egy sztorit!” Közben a papucsát keresi és sietve kimegy a fürdőszobába. “El fogok késni!”
8.35 Felveszi a fekete melltartóját és trikóját, kimegy a vécére.
8.37 Kezet mos a fürdőszobában. Megfésülködik, visszamegy a nappalin keresztül a hálószobába a hajcsatokért. Feltűzi a haját.
8. 39 Kinyitja a nappaliban lévő szekrénysor egyik felső ajtaját, beletúr a ruhák közé. Nyitva hagyja az ajtaját.
8.40 Az egyik szék támlájáról levesz egy fekete kordnadrágot, belebújik, befűzi a barna műbőr övet, becsatolja.
8.41 A hálószobában kinyitja a ruhásszekrényt, kivesz egy vállfát, levesz róla egy megyypiros, gyűrt anyagú pamutinget és felveszi.
8.42 Viszamegy a nappaliba, a polcról leveszi a parfümjét, befújja magát. Becsukja az előbb nyitvahagyott szekrényajtót. Átsiet a fürdőszobába, kiveszi a zsebes falvédőből a dezodort, befúj vele mindkét hónaljába.
8.43 Felemel a mosógépről egy csokoládébarna, kötött, vékony, bordás mintájú pamutpulóvert. Az alatta lévő levetett, olajzöld blúzt a szennyesbe hajítja. Belebújik két karjával a pulóverbe, majd a fejével is, de csak félig, hirtelen abbahagyja. Szimatol. Leveti, a szennyesbe dobja. Visszamegy a nappaliba, újra kinyitja az előbb becsukott szekrényajtót és körülnéz. Habozik. Megtapogat egy világoskék kardigánt, elfintorodik. Hozzáér egy meggypiros, vastag pulóverhez, kicsit elgondolkodik. Kissé jobbra néz, átsiklik tekintete egy spenótzöld, kézikötésű garbón, majd megállapodik egy vajszínű, vékony pulóveren. Leveszi, belebújik. Kicsit kicsi, lehúzogatja a elejét, ami eleve csúcsos és az ujját, ami japánujj. Megigazítja az alatta kissé összegyűrődött inget és a gallérját.
8.48 Visszamegy a fürdőszobába, kezet és arcot mos. Kinyitja a kontaklencse tárolóját és jobb középső ujjával kiveszi a jobb lencsét. Bal középső- és mutatóujjával széthúzza a jobb szemhéjakat, majd felhelyezi a lencsét a szemgolyóra. Hasonlóan felhelyezi a bal szemre is a bal lencsét. Pislog, forgatja a szemeit. Belenéz a tükörbe, pislog, főleg a jobb szemével, kissé megmasszírozza a szemkörnyéket, de nagyon óvatosan. Gyengéden megtörli törölközővel a szemeket. Újra belenéz a tükörbe.
8.50 Levesz egy tégelyt a polcról, letekeri a tetejét és bekrémezi az arcát egy halvány barackszínű krémmel. Nyolcas alakban bemasszírozza az arcába, majd vékonyan bekeni a homlokát és a nyakát is. Visszazárja a tégelyt, visszateszi a helyére.
8.52 A falvédő egyik zsebéből kivesz egy hosszúkás, henger alakú tárgyat, kinyitja: korrektor; elfedi vele az állát szegélyező, elkapart pattanás hegeket. Visszateszi a korrektort.
8.53 Egy fekete, henger alakú tárgyat vesz ki a falvédő egy zsebéből: szempillaspirál. Kinyitja, kifesti vele először a jobb, majd a bal szempilláját. Visszazárja, elteszi.
8.54 A kontaktlencse tokját belehelyezi egy kis neszeszerbe, behúzza annak cipzárját, bemegy vele a nappaliba, leteszi az asztalra. Az asztalon lévő tárgyak közül egy vékony, nagyalakú könyvet, 3 CD tokot (bennük 4 CD-vel), egy pendrive-ot betesz egy az azstalon fekvő, sárgásbarna, mintás vászon válltáskába.
8.55 Az asztalon fekvő kordbársony mobiltelefon tokot megfogja és bemegy vele a hálószobába, odamegy az éjjeliszekrényhez, leveszi az egyik mobiltelefonját, kihúzza belőle a töltő zsinórját, beteszi a telefont a tokba, becsukja, visszamegy a nappaliba, beteszi a táskába, a táskával kisiet a konyhába, leteszi egy székre.
8.56 Belenéz a hűtőbe, kivesz egy málnás gyümölcsjoghurtot és egy multivitaminos gyümölcslevet. Kinyitja.
…
Itt a kapcsolat megszakadt. Nem tudom, odaért-e időben a munkahelyére, de valószínű, hogy nem.
Budapest február 6, 2008
Posted by asterdroid in : dimenzió, megfigyelés, Budapest , hozzászólásMár alig várom. Holnap egy kísérleti eszközzel felmérjük Budapestet, legalábbis egyes részeit. Letapogatjuk. Remélem, nem lesz baleset. A kísérlet célja olyan részletes mintavétel, mellyel például a szagokat is reprodukálni tudjuk majd, ezzel lehetővé téve a város bemutatását a magunkfajtáknak. Szóval körbeszaglászunk egy kicsit.
A hatták megfigyelése január 25, 2008
Posted by asterdroid in : földönkívüli, dimenzió, kommunikáció, megfigyelés, gyerekek, birodalom, bolygó, galaxis , hozzászólás(Akkeb 2.)
Az első néhány találkozás ugyanúgy folyt, mint korábban. Csak néztük egymást, én a sarokból, Akkeb pedig a kicsi ágyából.
Hogy hogy kerültem Akkeb szobájába? Ott kezdem, hogy a bolygójukra hogy kerültünk.
Már régóta próbáltunk más bolygókon telepeket létesíteni, mert otthonunk, a Kharhüunnie túlnépesedett, erőforrásaink kezdtek elapadni, ásványkincseink fogytak, a bányák kimerültek és a bolygó állapota oly mértékben megváltozott, hogy határt kellett szabnunk a gazdasági fejlődésnek. Aki jobb életet akart, új üzleti vállalkozást, fejlesztéseket, azokat nagyon szorongatták ezek a körülmények, de nem tehettünk mást. A fejlődés egyetlen útja az volt, ha másik bolygóra költözünk.
Sokáig tartott, mire megtaláltuk. A Szanniellet bolygó nem volt messze, és nagyon hasonlított a Kharhüunniére. Volt víz, a légkör és a hőmérséklet is elviselhető volt. Viszont erőforrások és ásványkincsek tekintetében nem volt túl gazdag. A telepek felépítése nem ment valami gyorsan, de nem is kellett túl igényesnek lennünk.
Először azokat telepítettük ki a Szannielletre, akik a Kharhüunnie legjobban túlnépesedett és legszegényebb részein éltek. Bár mesterségesen kialakított környezetben kellett boldogulniuk, a rendelkezésre álló technikával elegendő élelmet tudtak termelni maguknak. Azt a kevés ásványkincset azonban, amit ki lehetett bányászni a Szannielletből, kezdték hamar felélni, tehát új utakat kerestek. Szerencsére a kitelepített szegény gyerekek között sok tanulékonynak és ötletgazdagnak bizonyult, hamar rájöttek, hogyan használják a szomszédos bolygók ásványkincseit.
Néhány évtizeden belül hatalmas fejlődés következett be és egyre mélyebben hatoltak be más naprendszerekbe is, használható ásványkincsek után kutatva. A Szanniellet gazdaságilag megerősödött és folyamatosan igényelt egyre több munkást a Kharhüunniéről. Bár az anyabolygó megmaradt politikai központnak, egyre több polgára vándorolt ki a sokasodó telepekre, hogy szerencsét próbáljon. Úgy tűnt, a világunk problémái kezdenek megoldódni, a bányákból folyamatosan érkezett az import, az erőforrások kezdtek végtelennek tűnni.
Ahogy egyre messzebb merészkedtünk a galaxisunkban, a szannielletiek átvették a felfedezőutak nehéz és veszélyes munkáját. Etikai kérdések nem nagyon izgatták őket, ezért ahol csupán primitív lényeket találtak, nem haboztak behatolni és kiaknázni a bolygó ásványkincseit. Hogy mennyire maradt meg a megbolygatott élővilág, nem nagyon foglalkoztatta őket; egy-két egysejtűvel több vagy kevesebb, mindegy volt nekik.
Ebből persze adódott probléma is. Mivel nem foglalkoztak ezekkel a primitív életformákkal, nem is figyelték, hogy nem hurcolják-e egyik bolygóról a másikra őket. Többször is volt példa fertőzésekre, amelyek sok áldozatot követeltek és csak kegyetlen elkülönítéssel lehetett megfékezni őket. Bár idővel szigorú szabályokat vezettek be, a veszély nem múlt el.
Mikor viszont a Hatta bolygóra érkeztek a szanielletiek, ott fejlett, technikai civilizációt találtak. Éppen ezért óvatosan közelítették meg őket, nem nagyon akarták, hogy idő előtt felfedezzék őket a hatták. Rájöttek, hogy nem nagyon érzékelnek minket, legalábbis nem elég jól. Kharhüunnie úgy döntött, megfigyelőket kell küldeni és óvatosan körülnézni. Ha nem is tudunk a Hatta bolygón bányászni, akkor is fontos, hogy ne akadályozzák a többi bolygón folytatott tevékenységünket. Bár nem rendelkeztek annyira fejlett technikával, hogy bolygójukon kívül komoly támadást indíthattak volna, már volt űrtechnikájuk, igaz viszonylag kezdetleges.
Így kerültem a Hatta bolygóra, kommunikációs megfigyelőként. Az volt a dolgom, hogy figyeljem a kultúrájukat, szokásaikat, kommunikációjukat, és idővel tanuljam meg nyelvüket (legalább egy-két dialektust), majd ha szükség lesz rá, közvetítőként dolgozzam. Mások is voltak persze, akik ugyanezt a feladatot kapták. A bolygó különböző pontjain, kisebb-nagyobb időeltolódással jelentünk meg. Védőfelszerelésre nem volt szükségünk, úgy tűnt a Hatta bolygón nem voltak olyan kórokozók, melyek veszélyesek lettek volna ránk. Azért minden nap, mielőtt visszatértünk volna a bázisra, fertőtlenítő és csírátlanító kezelést kaptunk. Az egész küldetésben ez volt a legrosszabb.
A hatták nem nagyon foglalkoztak velünk, mert ártani nem ártottunk senkinek, csak itt-ott megjelentünk. Mivel azonban nem tudtak rendesen érzékelni minket, féltek tőlünk. Azt hitték valami kísértet-félék vagyunk, hiszen megjelenésünk állandóan változó, kissé villódzó, de alapjában véve sötét volt. A legtöbben persze nem találkoztak velünk soha életükben és csak szóbeszédnek tartották a rólunk szóló meséket. Parancsba kaptuk, hogy ne keltsünk feltűnést, ezért sosem mutatkoztunk egyszerre több hatta előtt, mindig csak egy láthatott.
Mivel a hatták a negyedik dimenziót alig érzékelték, az általuk készített tárgyak is javarészt háromdimenziósok voltak, így könnyen járkálhattunk közöttük a negyedik dimenziót is használva anélkül, hogy megláttak volna. Persze számukra rejtélyesek voltunk, de nem is gondoltak arra, hogy a galaxis egy más részéből érkezett idegenek lehettünk volna.
Mikor Akkebékhez mentem, már jó ideje a Hatta bolygón voltam. Volt már sok ismeretem a kultúrájukról és a nyelvükről, és számos hattával találkoztam már. Általában hatalmas ijedtséget keltett felbukkanásom és sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnék úgy kapcsolatot teremteni velük, hogy ne féljenek tőlem. Talán még azt is megértenék, honnan jöttem.
Telt az idő, mi próbálkoztunk a Hatta bolygón, tettük a dolgunkat, megfigyeltünk, jelentettünk, meg minden. Közben nagy politikai változások mentek végbe a Kharhüunnién és a Szannielleten. Az anyabolygót már nem a legszegényebbek hagyták ott a legnagyobb számban, hanem a leggazdagabbak. Szépen áttelepültek a Szannielletre és az ottani központot fejlesztették tovább. Hamar eljött az idő, amikor a Karhüunnie befolyása a birodalomra oly mértékben lecsökkent, hogy a lázadások és a merényletek mindennapossá váltak. Most nem részletezem a folyamatokat, de a lényeg az, hogy egy Jabbeöttui nevű elnök szedte ráncba a politikai életet kemény intézkedéseivel és azzal, hogy az egyébként minden területen virágzó és hatékonyan működő Szannielletbe helyezte át a központot.
Mi a Hatta bolygón és a galaxis többi részén, a központtól távol élő többiek, csak azt vettük észre, hogy az utasításokat már nem a Karhüunniéről, hanem a Szannielletről kapjuk. A feladatunk nem változott, de több évtizedes munka után már annyi mindent tudtunk a hattákról, hogy úgy gondoltuk, ha kapcsolatba lépnénk velük, békésen meglennénk és bizonyára együtt tudnánk működni. Nem gondoltunk gyarmatosításra, inkább csak tapasztalatcserére, békés egymás mellett élésre. Na persze, hogy a politikusainknak mi járt a fejében, azt nehéz volt megmondani.
Amikor elérkezett az idő és a Szanniellet utasította a bázist, hogy ha óvatosan is, de kezdjük el keresni a személyes kapcsolatot a hattákkal, sokat próbálkoztunk. Persze kifejlett egyedekkel, azaz felnőttekkel próbálkoztunk, de nagyon kevés sikerrel. Ekkor felvetettem, hogy próbáljuk meg ivaréretlenekkel (hogy jobban megértsétek: gyerekekkel). Talán ők tanulékonyabbak, nyitottabbak, talán nagyobb remény van arra, hogy mire felnőttek lesznek, egyszerűen megszokják, hogy egy más bolygóról származó faj él közöttük.
Akkebbel való találkozásaim igazolták ezt az elképzelést és a többiek közül is sokan megpróbálkoztak gyerekek meglátogatásával. Voltak, akik sikerrel jártak, ennek ellenére feletteseink nem nagyon bíztak benne, hogy a gyerekeken keresztül eljutunk addig, hogy tárgyalni tudunk majd a hatták vezetőivel.
Közben a hatták technikai fejlődése eljutott odáig, hogy komolyan fürkészni kezdték a galaxisukat. Úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy felfedezzék bányászati tevékenységünk nyomait, illetve a bázist. Úgy döntöttünk, a bázist áthelyezzük messzebbre, járműveinket nem tároljuk a bolygón és csak ritkábban térünk vissza a bázisra. Addig egyesével jöttünk-mentünk a bolygó és a bázis között, mindenki a saját járművén, attól kezdve viszont adott gyülekezési helyen és időben kellett megjelennünk, és a bázis által küldött járművel tudtunk csak közlekedni. Ez azzal járt, hogy keményebb biztonsági intézkedéseket kellett foganatosítanunk nehogy észrevegyenek, ugyanakkor meg kellett tanulnunk hosszabb-rövidebb ideig élni a Hatta bolygón. Nem volt egyszerű. Először csak egy-két napig, majd egyre hosszabb időre maradtunk a bolygón, egyre komolyabb felszereléssel és álcázó berendezéssel.
Akkebbel való első találkozásom idején már képesek voltunk húsz napig egyfolytában a bolygón maradni, de biztonsági okokból tíz napos ciklusokban dolgoztunk. Tíz nap a Hatta bolygón, tíz nap a bázison. Ennek lejártával a bázis egy járművével visszaérkeztek az előző „műszak” megfigyelői a bázisra, a következő „műszak” pedig átment a bolygóra. Voltak, akik ugyanarra a megfigyelőhelyre mentek, ahonnan egy társuk visszajött, például akik kormányokat, politikai tárgyalásokat figyeltek meg, vagy kutatási folyamatokat kísértek figyelemmel. Mások, mint én is, kapcsolatteremtő projekteken dolgoztak, ezek egyéni feladatok voltak.
Mondhatjuk úgy, az én egyik projektem az Akkebbel való kapcsolatfelvétel volt.
Érzékelés 3D-ben és 4D-ben január 21, 2008
Posted by asterdroid in : földönkívüli, dimenzió, Föld, megfigyelés , hozzászólásA ti 3D-s világotokban a tér három érzékelhető dimenziójához vagytok szokva, mindent ezen belül képzeltek el és iszonyú nehéz lenne másképp gondolkodni. De vizsgáljuk meg, vajon az emberek valóban 3D-ben látnak-e.
Ami azt illeti, az emberi szem csak 2D-ben lát, a retinára vetülő kép 2D-s. Viszont mivel két szemetek van, ez a két képet kissé más szögből készült vetület, amit aztán az agy összerak. Ez teszi lehetővé a három dimenzió érzékelését. De valóban így van-e?
Ha közeli tárgyat nézel, két eléggé különböző szögből készült vetülettel van dolga az agyadnak, ebből jó 3D-s képet tud csinálni, meg tudja becsülni a tárgyak távolságát és méretét. Viszont ha például egy távolabbi, mondjuk hegyláncot nézel, akkor nehéz megmondani, melyik csúcs magasabb, illetve megbecsülni az egymástól való távolságukat. Miért is? Mert a két 2D-s kép tulajdonképpen egyforma, hiszen a látószögek különbsége elhanyagolható.
Összefoglalva, a vizuális érzékelésetek alapvetően 2d-s érzékelés, és csak az agyon múlik, hogy összerakja a két 2D-s képet 3D-ssé, illetve a távoli hegylánc esetében tanulással és képzelőerővel lehet 3D-s modellt alkotni a tárgyakról az agyban.
Ami a többi érzékszerveteket illeti, van amelyik, tapintás például, amely az agynak 3D-s képet küld valóban, de eléggé korlátozottan, hiszen csak azokat a tárgyakat érzékeli, melyeket elérsz. A hallás és a szaglás tanulás által válhat 3D-s érzékszervvé és fejlődhet ki a tárgy távolságának észlelése, viszont alakot nem mutat. Ugyanakkor például a denevérek az ultrahang segítségével 3D-t érzékelnek, és sokkal jobban, mint a ti érzékszerveitek, viszont ez is egy viszonylag közeli távolságon belül működik csak.
A vizuális érzékelés és az ultrahangos technika együttese lehetővé tenné számotokra a 3D-s ’látást’, de addig azt kell sajnos mondjam, hogy az emberi érzékelés alapvetően 2D-s marad.
De mi a helyzet a mi érzékelésünkkel? A vizuális érzékelés nálunk is 2D-n alapul, ugyanúgy, mint nálatok, de ezen kívül használunk egy a denevérek ultrahangos hallásához hasonló érzékszervet is a harmadik dimenzióra, és van egy érzékszervünk a negyedikre is, ami a sugárzás spektrumának érzékeléséhez hasonló tevékenységet végez a negyedik (térbeli) dimenzióban. Ez utóbbit képzeld el úgy, mintha színeket látnál, de míg a ti világotokban a valódi szín a részecskék 3D-ben végzett mozgásától függ, addig a mi negyedik dimenziónk érzékelése nem színeket jelent, ez csak hasonlat, hogy jobban megértsd.
Nehéz lenne leírni egy 4D-s tárgyat, pláne képet készíteni róla. Azonban lehetséges vetületeket használni, mint a műszaki rajzban.
Ha nehézséged van a dimenzió fogalmával, lásd:
http://hu.wikipedia.org – dimenzió, negyedik dimenzió
http://edmroa.freehostia.com/vis.html - it mozgókép is bemutatja
A médium január 20, 2008
Posted by asterdroid in : földönkívüli, dimenzió, Föld, üzenet, kommunikáció, megfigyelés, galaxis , hozzászólás
Nem egyszerű megoldani, hogy beférkőzzek a ti három dimenziótokba úgy, hogy ne okozzak galibát. Egyrészt tilos fizikai paradoxont előidéznem, bár mi, ha nem fizikai paradoxon az, hogy egyáltalán ilyen üzeneteket küldök nektek. Másrészt nem szabad semmi olyan technikai információt átadnom, amire magatoktól még nem jöttetek rá. Harmadszor, iszonyú időigényes, mire pont azt az üzenetet, amit én szeretnék, indukálom az elektronikus hálózatban.A fizikai paradoxonnak maximum minimalizálni lehet a hatását, ha már ezzel jár a kommunikáció, akkor legalább ne legyen észrevehető fizikai hatása. A mi világunkban is van persze energia, például fény vagy hő, különféle sugárzások, stb. Néha a ti három dimenziótokban is lehet valamit érzékelni ezekből, úgynevezett fény-lényekről talán te is hallottál. Sokszor szellemeknek, démonoknak, tündéreknek, angyaloknak nevezik őket. Igazából számunkra sem világos, hogyan jut át az energia hozzátok ezekben az esetekben, amolyan kisülés-féleségekről lehet szó. Az én esetemben egy tudományos kísérlet folyik az irányított energia átvitel terén. Az kollégáimmal e csapat részeként dolgozunk. A cél, hogy finomítsuk az eljárást. Mondhatom, sokat kísérleteztünk olyan részein a háromdimenziós univerzumnak, ahol senki nem érzékelhette, ha valami félrement. Egy óriásbolygó holdjain például számos esetben indukáltunk kisebb-nagyobb változást, például egy kis területen jeget olvasztottunk, vagy kisebb köveket robbantottunk szét, enyhe légáramlatot hoztunk létre, stb. A következő lépés az volt, hogy töltéssel rendelkező részecskéket próbáltunk irányítani. Na, annak örülhettek, hogy nem voltatok ott, mert volt pár elektromos kisülés, ami rendesen célba talált. Egy kisbolygót egyszer szépen „megsütöttünk” – nem mintha lett volna rajta valami, de látványnak jó volt. De ennek már sok éve. Azóta kifinomultabbak lettek a módszereink, bár komoly óvintézkedéseket kellett életbe léptetnünk . Például tilos közvetlenül elektromossággal befolyásolni olyan eszközöket, tárgyakat vagy lényeket a ti dimenziótokban, melyekben ez kárt tehet. Inkább közvetetten igyekszünk hatni. Az én kísérletemben például kifejlesztettünk egy részecskemodulátort, ami a mi dimenzióinkból származó energiával hat a ti dimenziótokban lévő részecskékre. Nem volt könnyű kifejleszteni, pláne elindítani ezt az energia-cserén alapuló szerkezetet. Csak kis energiával tudunk dolgozni, de ezen a téren, azt hiszem egész szép eredményt értünk el. Minden bekapcsolt állapotban lévő, internetre csatlakoztatott számítógép médiumként használható. Ittlétem során sokszor volt időm megfigyelni, hol és mikor vannak ilyen gépek. Lehet, hogy egyszer majd a te gépedről is írok valamit?