Mesék a lelőtt kémműholdról (Változatok egy témára) február 24, 2008
Posted by asterdroid in : Föld, műhold, fegyver, USA, Oroszország, Kína, mese , hozzászólásHáttér: A héten a Pentagon egy SM3-assal kilőtte az USA 193 nevű műholdat, amit 2006 december 14-én lőttek fel egy Delta II rakétával és már néhány órával a pályára juttatás után felmondta a szolgálatot.
vs.1
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kémműhold. Pontosabban, nem is egy volt belőle, hanem sok, de ez a bizonyos már 2006 végén hasznavehetetlenné és irányíthatatlanná vált, majd lassan elkezdte közelíteni a Földet. Szép lassan jött, jött, amíg már olyan közel nem ért, hogy akár amatőrök is megfigyelhették. Közben a sajtó világgá kürtölte, hogy akár az emberek fejére is pottyanhat.
- Hűha! – csapott fejére egy generális a Pentagonban, - Mi lesz, ha valakire ráesik? Tájékoztatnunk kell a világ összes országát, hogy vigyázzanak és mindenki szaladjon el előle.
Így is történt. Megijedt mindenki, engem is beleértve. Hanem aztán jött egy okosabb tábornok, akinek más is eszébe jutott:
- Mi lesz, ha a hidrazin üzemanyag lakott területen szóródik szét? – kérdezte a többiektől. Azok elgondolkodtak és egyikük halkan megjegyezte:
- Megint mindenki Amerikát szidja majd, hogy milyen felelőtlen.
- Ilyen kockázatot nem vállalhatunk! – kiáltott fel az okos generális. - Népünk és kormányunk jó híre nem szenvedhet csorbát!
Gyorsan össze is ült egy szakértői bizottság, egy válságstáb, egy kormánybizottság, egy parlamenti vizsgálóbizottság, egy elnöki bizottság és egy ellenőrző bizottság, ja, majd’ elfelejtettem, egy minőségügyi bizottság is. Hosszú hetek munkájával a következőket állapították meg:
1.) A műhold előre nem meghatározható helyen, de bizonyosan Földet fog érni.
2.) A hidrazin belélegezve halálos.
3.) A műhold összeszerelését végző munkások közül B. J. H. felelős azért a műszaki hibáért, amely az eszközt irányíthatatlanná tette.
B. J. H.-t hamarosan letartóztatták, azóta nincs róla hír.
Megnyugodtak a kedélyek, minden bizottsági tag felvette a tiszteletdíját és elment nyaralni melegebb éghajlatra.
Hanem az a nyavalyás műhold csak jött közelebb, csak jött. Még szerencse, hogy a hős elnök, George W. Bush sosem mulasztja el, ha embertársaiért tehet valamit. El is határozta, hogy megakadályozza, hogy a műhold valakire ráessen, vagy hogy mérgező anyaga bárkit is megbetegítsen, netán megöljön.
- Ha csak 1% esély van, hogy emberi életben kár esik, kötelességünk megelőzni a bajt! – mondta, majd éles elméjét megcsillogtatva meg is magyarázta:
- A Föld felszínének több, mint 1%-át lakja ember, vagyis túl nagy a rizikó.Imígyen szólt az elnök, s szavára felkeltek a népek a Pentagonban. A harmadik, még az előző kettőnél is sokkal okosabb generális azt javasolta, hogy lőjék szét a műholdat egy hadihajóról indított rakétával.
Hanem egy könyvelő, az emberiség ellensége, közbevetette:
- Ha szabad megjegyeznem, az akció 40-50 millió dollárba kerülne, honnan vegyünk ennyi pénzt hirtelen?
Na ezt a könyvelőt még ott rögtön, a Pentagonban elhallgattatták és egy másik könyvelőt kerestek, aki talált valami nem kötelezően vállalt szociális feladatot, amelytől el lehetett vonni a szükséges pénzt.
Megvárták, hogy az Atlantis űrrepülőgép visszatérjen, nehogy a robbanáskor keletkezett űrszemét kárt tehessen benne, majd kilőtték a műholdra a rakétát. De nehogy valamelyiktek abba az ostobaságba essék, hogy azt képzelje olyan könnyű volt! Nem, egyáltalán nem volt könnyű! A hírszerzésnek nagyon rövid ideje volt a műhold lelövésére, mindössze 10 másodpercre nyílt meg az ablak. A Hawaiitól nyugatra állomásozó USS Lake Erie cirkálót nézték ki a feladatra, de ott volt még a USS Decatur és a USS Russell rombolóhajó is a közelben, hátha szükség lesz egy második próbálkozásra is.
De persze elsőre eltalálták, hogy is lehetett volna másképp! Mintegy 250 kilométeres magasságban eltalálni egy kb. buszméretű objektumot nem egyszerű, de az amerikai űrtechnika olyan precizitásra képes, hogy nem is gondolnátok, ugye? Meg is erősítette a Pentagon, hogy a tűzgolyó, a gőzfelhő és a színképelemzés által kimutatott hidrazin jelenlét mind arra utal, hogy a manőver sikerrel járt. A mérges gázok szétszóródtak a magasban, a műhold darabjai pedig immár olyan kicsik, hogy a légkörben elhamvadnak és nem jelentenek már veszélyt. Éljen, éljen!
És valóban: az emberek megnyugodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
(forrás: bbcworld.com) vs.2Hol volt, hol nem, volt az USA-nak egy kémműholdja, mely 2006 decemberében bekrepált és nem volt hajlandó többet fennmaradni. Esett lefelé, zuhant nagy sebességgel, vagy szép lassan jött, az most mindegy. Naná, hogy a sajtó azzal rémisztgetett, hogy akár valakinek a fejére is pottyanhat.
Ezt azonban nem hitte el mindenki, például néhány optimista szakértő, akik úgy gondolták, nem jelent veszélyt az emberiség számára. Itt volt például Dr Jehn, az Európai Űrügynökség (ESA) űrszemét elemzője (a guberálókat is lehetne szemételemzőnek hívni, nem?), aki azt hangoztatta, hogy nem is olyan ritka esemény, hogy egy műhold visszazuhan a Földre, tulajdonképpen évente előfordul, csak nem verik nagydobra, mert semmi galibát nem csinál. Általában irányítottan éri el a felszínt, valahová a Csendes-Óceánba esik, ahol nem kerülhetnek ellenséges kézre a hírszerzési adatok. Ráadásul legtöbbször a súrlódás miatt olyannyira felhevül, hogy még a légkörben elég. Csupán a nagytömegű, a hőnek különösképp ellenálló objektumok maradhatnak meg. Az USA 193 esetében ugyan van rá esély, hogy valami megmarad belőle az atmoszférán való áthaladáskor, de Dr Jehn szerint ennek a valószínűsége igen csekély.Megnyugodhattak a kedélyek: „miért pont én kerülnék be abba a „csekélybe”? De mégis, mindenkinek ugyanannyi esélye van, mint nekem. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek – csak a Pentagon megy biciklivel.”
Aggodalmunkat annál is kevésbé oszlathatta el Dr Jehn esélylatolgatása, hogy, mint a jó meteorológus, jósolt hideget is, meleget is. Azt mondta, hogy mivel bárhol földet érhet a műhold és nem lehet előre megjósolni a becsapódás helyét, csupán kb. 24 órával az eseményt megelőzően tudnának közelebbit mondani. Egyedül az adhat útbaigazítást, hogy milyen pályára állították eredetileg a műholdat, hogy mely földi pontok felett kellett elhaladnia. A szakértők csupán egy órával a becsapódás előtt állíthatnának valamit is nagy bizonyossággal arról, hogy hol esik a Földre, de ez is csak hozzávetőleges becslés lehet, mert vonala körülbelül 10 ezer km hosszú lenne.
Erre a laikusok azt gondolták: „Persze a Pentagonban biztos tudják a pályaadatokat, csak nem akarják kiadni – a biciklisták.”
„Keine Panik! Tudjuk, hogy merre fog menni, de nem mondjuk meg. Bebebe!” - gondolták a titkolózó generálisok és közben azon törték a fejüket, mit lehetne tenni.
És íme, a földi tudomány nagyszerűsége! Feljuttatni sokkal könnyebb egy műholdat, mint lehozni. Hát igen, a fára is sokkal könnyebb volt annakidején felmászni, mint lejönni róla. Meg kővel megdobni a veszélyes ellenséget, mint okosan távol tartani.
Így aztán a Pentagonban nem számolgatták tovább a pályaadatokat, nem hallgatták tovább a szakértők pro és kontra érvelését, hanem kerestek egy rakétát, amivel ki lehetne próbálni egy Bruce Willis-es figurát.
Így történt, hogy a kémműholdat szétlőtték.Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!
vs.3
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy, nem, nem is egy, hanem sok, sok-sok kicsi sárga ember. Nem is az a lényeg, hogy nem fehérek voltak azok a kis kínaiak, hanem az volt velük a baj, hogy nem amerikaiak voltak.
Mindenfélét feltaláltak, mindent gyártottak, minden piacra eljutottak, mindenfélét főztek és sokan szerették a főztjüket. Még azt is elintézték, hogy olimpiát rendezhessenek. Mindenféle hájtek kütyüt gyártottak, tőzsdézni kezdtek, dübörgött a gazdaság, meg minden. Űrprogramjuk rakéta sebességgel haladt, 2003-ban, a világon harmadikként, képesek voltak embert juttatni az űrbe. A kínaiak nemcsak egyszerűen sokan voltak, hanem szervezettek is. Kihasználták a volt politikai nagyhatalmak gyengélkedését és egy idő után sok területen meg is előzték őket.
Mikor már annyi műholdjuk volt, hogy nekik maguknak is meggyűlt a bajuk velük, fogták magukat és lepuffantottak egyet közülük 2007 január 11-én. A Feng Yun 1C jelű időjárási műholdat kb. 865 km magasságban találták el egy a Xiang Űrközpontból kilőtt rakétával.
Na lett is nagy kalamajka! Ugyan az emberek többsége ugyanúgy éldegélt tovább mint addig, még a sajtó is csak úgy mellesleg számolt be a műhold lelövéséről, voltak, akik tudták, hogy mostantól fogva a világ másképp megy tovább.
Ha ugyanis a kínaiak olyan fegyvert tudtak kifejleszteni, mellyel egy magasan keringő időjárási műholdat ki tudnak lőni, akkor akár mások kellemetlenkedő műholdjait is kilőhetik, ha akarják. Össze is csinálták magukat az amerikai Védelmi Minisztériumban. Tiltakoztak gyorsan nemzetközi szinten a keletkező űrszemét ellen, mely kárt tehet a civil és a katonai műholdakban.
A szovjetekkel együtt az USA az 1980-as években már felhagyott a műhold-elhárító rakétarendszerek fejlesztésével, mondták, de ezt kár volt, mert pár hónappal előtte meg pont azt mondták, hogy a nemzetközi felhívással ellentétben nem fogják leállítani a hasonló kísérleteket, ehhez Amerikának joga van.Szóval, hogy a mese fonalát el ne veszítsem, egy gyors pelenkacsere után felidézték, mit is tanítottak nekik a régi-vágású, hidegháborús teniszezők: ha elveszted az adogatásod, azonnal szerezd vissza és vedd el az ellenfeledét! Ki is ötlötték, hogy le lehetne lőni azt az éppen meghibásodott kémműholdat, melyet csak pár hete bocsátottak fel. Lehetőleg titokban, aztán majd utólag megmagyarázzák, ha nagyon muszáj. Sajnos, a sajtó megneszelhetett valamit, mert mikor a tudomásukra jutott, hogy van egy meghibásodott, zuhanó műhold, rögtön fel is tették a kérdést:
- Le fogják lőni rakétával?Mit lehetett erre válaszolni?
- Nem, eszünkbe sem jutott – mondta Gordon Johndroe.
Nem könnyű a nemzetbiztonsági tanács szóvivőjének lenni.
Na most mit csináljanak? A titkos fegyverkísérletnek annyi. Néhány hétig nem hozták szóba a témát, hogy elcsituljanak a kedélyek. Valamit ki kellett találni, most már nem lehetett csak úgy lelőni, valami hihető, nem katonai indoklás kellett. Ekkor valaki a Pentagonban felvetette:
- Esetleg a hidrazin üzemanyag veszélyességére hivatkozva be lehetne adni, hogy szükséges a rakétatámadás.
Így is történt. Elmondták, hogy a megfagyott üzemagyag ellenállóbbá teszi a műholdat az atmoszférán való áthaladáskor keletkező hővel szemben, ezért akár érintetlenül is a Földre juthat a tartály, mely kb. 454 kg hidrazint, vagy még többet is tartalmaz. Ez egy szárazföldi becsapódás esetén két futballpálya méretű területen jelentene veszélyt, belélegezve akár halálos is lehet.
- Ez majd biztosan jól megijeszt mindenkit. Könyörögni fognak, hogy mielőbb lőjük szét! – örvendeztek a nemzetbiztonságiak.Néhány nappal az akció előtt bejelentették a tervet, hivatkozva a fennálló veszélyekre, és bár voltak, akik kétségbe vonták a művelet szükségességét, nem haboztak megtenni. Nem vesztegették a drága időt arra, hogy megvizsgálják, van-e egyáltalán esély arra, hogy szárazföldön, lakott területen szóródjék szét a gáz az esetleg - de nem valószínűleg - épen maradt, majd földetérő tartályból.
Azt gondolták, mindenki örülni fog, hogy megszabadították az emberiséget a veszélytől, de ez nem jött be. Elsőként az oroszok és a kínaiak tiltakoztak.
Az orosz Védelmi Minisztérium álcázott fegyverkísérletnek minősítette az akciót és megjegyezte, hogy számos országnak zuhant már le mérgező anyagot tartalmazó űreszköze, de ez még sosem tett szükségessé rendkívüli intézkedéseket. A kínai Külügyminisztérium szintén tiltakozott és követelte a nemzetközi közösség tájékoztatását a részletekről, hogy minden ország megelőző lépéseket tehessen. Lehet, hogy arra gondoltak ezek a kis sunyi sárgák, hogy majd ők szívesen kilövik az amerikai műholdakat.Andrew Brookes az IISS-től azonban nagy magabiztossággal kijelentette:
- Szerintem nem azért csinálták, hogy megleckéztessék az oroszokat és a kínaiakat. Az amerikaiak tudják, hogy kell egy műholdat eltalálni, ráadásul akár sokkal magasabban mozgó eszközt is ki tudtak lőni 1985-ben egy repülőgépről.Egyszóval, ez az akció nem oszt, nem szoroz, Amerika eddig is csúcs, volt, most is az. Na persze.Az oroszok és a kínaiak felvetették:
- Nekünk nem szabad, csak az amerikaiaknak? Na majd figyeljetek! Lesz még itt tűzijáték!Azok a hétköznapi emberek pedig, akik eddig szép csendben éldegéltek, most elkezdtek félni.Sajna, ennek a mesének nem lett hepiendje. Nézzétek meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=iZ7g4tejb4Y