Two in One május 9, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, földönkívüli, társadalom, olvasmány, világ, történelem, Zsoldos, Éden, Távolitűz , 3hozzászólásLegyen most kettő az egyben! Két olyan könyv, melyeket nemrég olvastam, de még nem volt időm írni róluk. Két klasszikus szerző, két földönkívüli világ, két kiváló regény.
Az első könyvet már nézegettem korábban is, kívülről persze. Egy elég visszataszító lény van az elején, meg más, nyálkás lényeknek tűnő alakok. Gusztustalan kinézetű egy könyv, mondhatom, de talán pont ezért izgatta a fantáziámat. Nemrég aztán el is olvastam.
Stanislaw Lem Éden című regényéről van szó. Az Éden bolygóra lezuhanó űrhajó legénysége idegen életformákkal és egy először érthetetlen civilizációval találkozik. Néha nem is olyan könnyű eldönteni, mit is látnak, mi mire való, ki kicsoda, és persze, hogy ellenségesek-e vagy nem. Egy idegen világ, mely érthetetlen, félreértelmezhető és félelmetes. Itt a Földön is sok a félreértés és az értetlenség a különböző társadalmak között, hát még egy földönkívüli civilizációval! Néha a rémület felülkerekedik a megismerés vágyán. A kapcsolatfelvétel pedig nem könnyű, kibogozhatatlan foszlányokból kell összerakni, hogy mit mond a másik. Van, amit nem lehet tudni, amit nem szabad tudni, amiről nem lehet beszélni. Az információ a diktatúra eszköze is lehet. Az információ hiánya annál inkább. Ha az happy end-nek számít, hogy a földiek végül el tudják hagyni a bolygót, akkor vegyük úgy, hogy jó a vége. Csak az zavar, hogy az öldöklés tovább folyik azon az űrből oly szép, éden nevű bolygón …
A másik könyv borítója inkább olyan Indiana Jones-os, régészeti leletek között egy férfi és egy nő, a háttérben viszont mégiscsak van valami scifis, egy világító csúcs, talán egy űrhajó. Aki még nem olvasott történelmi sci-fi regényt, tegye meg, Zsoldos Péter Távoli tűz című könyve érdekes és izgalmas olvasmány. Akár időutazásnak is tekinthetjük, de ezúttal nem a jövőbe, hanem a múltba. Gregor Man és társai egy idegen bolygón az emberi civilizáció bronzkorának megfelelő társadalmat találnak. Az ott élők is emberek, akik befogadják őket és városállamukban az ott maradó Gregor Man király lesz. A tudós király nem akarja átugrani az évezredeket, ezért felveszi szokásaikat, de lassan tudásával kiemeli népét a többi városállam közül.
Ebben a könyvben nem egy érthetetlen civilizációba csöppen a főszereplő, a szerzőnek mégis fel kellett építenie egy világot a földi történelem mintájára. Mondhatom, jól sikerült, kiválóan megírt minden részletében. A kalandok sem hiányoznak. Csaták, hadjáratok, szövetségek, árulás, politikai intrikák, szerelem – mind, mintha velem történt volna, annyival magával ragadott a történet. (A sok szereplőt még ki is jegyzeteltem, hogy tudjem mindig, ki kicsoda.)
Ugyanakkor a könyv végén az is kiderül, mennyire könnyű félreértelmezni a történelmet. Élvezetes és elgondolkodtató regény.
Fizika május 7, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, SF, regény, földönkívüli, fizika, világ , hozzászólásNem tudom, ki hogy van ezzel, de a fizika sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Nem volt vele gondom, de nem igazán érdekelt. A matek valahogy közelebb állt hozzám… Azt azonban be kell vallanom, hogy a hétköznapi élet jelenségeinek fizikája és a csillagászat mindig is érdekelt, csak az iskolában nem erről volt szó. Ma is sokszor fordulok a téma értőihez, ha valamire kíváncsi vagyok. Az utóbbi időben a tárgy egyik legjobb értőjétől „vettem órákat”, Arthur C. Clarke-tól.
Nagyon tetszik, hogy közérthető módon írja le azoknak a világoknak a fizikáját, ahol a történetei játszódnak. Ugyanakkor szereplői, akik leginkább emberek, meg kell, hogy küzdjenek a fizika törvényeivel, ezáltal nemcsak érthetővé, hanem izgalmassá is teszi a fizikát. Egy ismeretlen bolygó vagy más földönkívüli jelenség mindig félelmet kelt, ugyanakkor Clarke az olvasókban a tudásvágyat erősíti, azt az izgalommal vegyes örömöt, amikor új, eddig még nem tapasztalt jelenségeket figyelhetünk meg.
Először furcsa volt az Űrodüsszeia sorozat, amikor annakidején elkezdtem olvasni, de később megszerettem, egyre jobban lekötött. A 2010: Második Űrodüsszeia a kedvencem, mert ebben a karakterek és az emberi kapcsolatok is izgalmasak, ugyanakkor érthetőbb is, mint az első.
Most elolvastam a Randevú a Rámával-t, amit kezdő sci-fi barátoknak mindenképpen ajánlok, mert könnyen emészthető, ugyanakkor elgondolkodtató, nagyon jellemzően Clarke-regény.
A Föld felé egy ismeretlen égitest közeledik, melynek felderítésére az Endeavour napkutató űrhajót küldik. Az objektum a Ráma nevet kapja és az eddig valaha készített legnagyobb mesterséges tárgynak bizonyul. Az Endeavour űrhajósai Norton kapitány vezetésével sok csodát látnak a belsejében. Az először élettelennek látszó világ lassan – akarom mondani, elég gyorsan – feléled, ezzel zavarba ejti a felfedezőket és meglehetős zavart okoz a bolygók tanácsában is. Valahogy mindig azt képzeltem (és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül), hogy ha egy idegen civilizációval találkozik az emberiség, akkor vagy ellenségesen, vagy barátságosan fognak viszonyulni a egymáshoz. A könyv szereplői is dilemmáznak, de úgy látszik, van egy harmadik lehetőség is …
A világ leírása nemcsak szemléletes és fantáziadús, hanem nagyon jól meg is szerkesztett, az az érzése az olvasónak, hogy ha meg lennének a feltételek hozzá a Földön, akár meg is lehetne építeni valamikor a jövőben, ha már eljutottunk arra a fejlettségi szintre. A legjobb benne, hogy felszítja az olvasó tudásvágyát, ugyanakkor erősíti a tiszteletet más kultúrák vagy civilizációk iránt. Hősei igazi hősök, kalandok és veszélyek idején helytálló, döntéshelyzetben erkölcsileg is mérlegelő, ugyanakkor ízig-vérig emberek, akikkel az olvasó szívesen azonosul.
Nem is tudom, hogy a vége happy end-e vagy sem, mindenesetre jól lekerekített és számomra pozitív kicsengésű, bár, ha jobban belegondolok, kicsit szomorú a tehetetlenség érzése, hogy egyszerűen, tudomást sem véve rólunk, a Ráma továbbrepül.
Vannak titkok, melyek jobb, ha azok is maradnak, hisz nem tudhatunk mindent, nem érthetünk mindent a körülöttünk levő világegyetemből. Pont ez sarkall újabb és újabb felfedezésekre. Engem ez a könyv motivál.
Azt hiszem Clarke-nak az irodalom egyben az ismeretterjesztés eszköze, de ez egyáltalán nem csökkenti műveinek irodalmi értékét, sőt! Ráadásul mindig időszerű, olvasás közben sokszor megnézem, mikor is írta, mert az ember nem hisz a szemének, olyan modern tudott lenni már negyven évvel ezelőtt is.
Ne azért olvassuk, mert most halt meg, hanem mert tényleg jó!
Vissza a parkolópályáról május 5, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, földönkívüli, dimenzió, fegyver, olvasmány, betegség , 5hozzászólásHosszú szünet után újra visszatérek digitális megfigyelőállásomba. Orvosaink úgy találták, kigyógyultam abból a sugárbetegségből, amit a 3D és 4D közötti energiacsere során szenvedtem el. Parkolópályán voltam pár hétig, még operálni is kellett. Jelenleg is vannak enyhe energiavesztéses tüneteim, de már gyógyulok, jó úton vagyok, úgyhogy visszatérhettem a parkolópályáról.
Volt egy előnye annak, hogy kivontak a forgalomból, még pedig, hogy volt időm olvasni, már ha éppen nem voltam kiborulva attól, hogy tehetetlenségre kárhoztattak, gyorsuló ütemben vesztettem el energiáimat, illetve, hogy hangulataim feltűnően szélsőségesekké váltak.
Az elolvasott könyvekről és pár korábbi olvasmányomról is, melyekről eddig nem volt időm írni, beszámolok itt, a blogban. Kezdjük a legfurcsábbal, Philip K Dick Transz c. regényével! Először nem is ezt akartam elolvasni, hanem A szárnyas fejvadász regényalapját, mely eddig kimaradt, de nem találtam meg. Aki tudja, hol szerezhető be, szóljon!
Na mindegy, a lényegre térve a Transz kicsit megijesztett az elején. Egy pasiról szól, aki transzállapotban fegyverek tervrajzait készíti egy olyan világban, ahol a Keleti Blokk és a Nyugat közötti fegyverkezési verseny irracionális méreteket ölt, de mindenki tudja, hogy mindez csak elrettentésre szolgál. A titkosszolgálatok mindenkit figyelnek, a főszereplő Lars is bizonytalan, vajon mikor csinálják ki, vagy mikor roppan össze a transz okozta pszichózis következtében. Amikor idegen műholdak jelennek meg az égen és senki nem tud semmit, a kialakuló pánik összehozza a Keletet és a Nyugatot, Lars végre megismeri a titokzatos orosz médiumot, Lilót, akivel együtt próbálnak a transzállapotban valami új fegyvert találni a betolakodók ellen. Kiderül, minden igyekezetük hiábavaló, az eddigi transzállapotokban sem földönkívüli intelligenciával léptek kapcsolatba… A transz terve dugába dől, az emberiség saját erőből kénytelen felvenni a harcot. Előkerül egy jövőből jött veterán, aki valami csodafegyverről zagyvál, melyről kiderül, hogy egy soha komolyan nem vett játéktervező egyik agyszüleményéből fejlesztették ki. A játékfegyver megmenti a földet, végzetesnek bizonyul az idegek ellen, az összeesküvők és a hatalomra törő diktátor ellen, és mindenki ellen, akit likvidálni akarnak. A történet nehezen indult és számomra taszító volt a borítója, úgyhogy az elején kicsit nehezen haladtam vele. Számos utalást tartalmaz Kafka műveire és valahogy nem tudtam szabadulni a kastély-élménytől … Ráadásul, mikor már azt hittem, happy end lesz, a végén még mélyebb lett a kastély labirintusa … Hátborzongató volt. A modern társadalom pszichózisa és kétségbeesése mind benne van. Állam és egyén, demokrácia és diktatúra, de nehogy azt higgyük, hogy ezek a fogalmak azt jelentik, amit tanultunk róluk, talán csak illúzió, hogy racionális világban élünk. Érdemes elolvasni a könyvet, de utána lazításként nézz meg egy Kisvakondot, vagy valami hasonlót, különben becsavarodsz!
Pörgés - Spin március 26, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, SF, regény, földönkívüli, Föld, bolygó, Mars, társadalom, olvasmány , 2hozzászólásTíznapos eltávon voltam, mikor is volt időm olvasni. Előre örültem, megmondom őszintén, hogy végre kezembe vehetem Robert Charles Wilson Pörgés (Spin) c. regényét. A történet három barátról szól, közülük Tyler Dupree az, aki elmeséli életüket attól fogva, hogy valakik körülzárják a Földet egy hártya-szerű valamivel. Nincs többé csillagfény, a Nap fénye moderált és a Pörgés-hártyán kívül száguld a valós idő. Benn, a védett Föld az apokalipszist várja, eluralkodik a kétségbeesés, hiszen a Nap közben óriásira nő.
Mindenki másképp éli meg a Pörgést, az emberi kapcsolatok, szerelmek is ennek megfelelően alakulnak. A barátok elsodródnak egymástól, majd újra találkoznak, végleg sosem szakadnak el. Egyikük, Jason, a világmindenség titkaira keresi a választ, a Föld megmentésén fáradozik. Testvére, Diane, elmenekül félelmei és érzelmei elől egy vallási szektába. Tyler pedig mindkettejük mellett kitart, segíti őket, az események sűrűjében is ott van, de magánemberként is, mások problémáiban is helytáll a zűrzavarban.
Nem lehet letenni, annyira izgalmas, klasszikus sci-fi, árnyalt szereplőkkel, igazi emberi történet, társadalomrajz, szóval igazi regény is egyben.
Ajánlom mindenkinek, nem csak SF rajongóknak, mert olyan témákat bonclogat, melyek mindannyiunkat érdekelhetnek.
Pörögj rá!
Újbudapest, pár millió év múlva március 6, 2008
Posted by asterdroid in : sci-fi, könyv, regény, Föld, Budapest, olvasmány , hozzászólás
Most olvastam László Zoltán A Keringés című sci-fijét.
Egyébként is szeretem az olyan sztorikat, melyeknek nem csók a vége. Különösen, ha sci-fi. (Mátrix: fujjjjjj.) Az időutazás ráadásul igen jó téma. Mivel olyannyira lehetetlen a jelenlegi emberi tudás szerint, szinte bármit ki lehet hozni belőle. Na, ez a könyv nem tartozik a „bármi” kategóriájába. Ez profi munka, vérbeli sci-fi.
A lényeg leltár-szerűen, nagy vonalakban: Egy budapesti lányt elrabolnak egy 2.8 millió évvel későbbi Földre. Apja egy másik időszeletben reked. Egy paleontológus leleteket talál, ufókat lát, majd menekülnie kell. Egy blogújságíró terrorista lesz, majd 2.8 m év múlva találkozik az ufókkal. Mindenféle technikai kütyük, bravúros megoldások, a jövő tudományos eredményei. Ötlet-tűzijáték, fordulatos cselekmény.
Ám minden technikai fejlődés középpontjában az EMBER áll. Az egyén, akinek saját sorsa van. A közösségek, melyek tagjait célok kovácsolják össze. Az emberiség, mint faj, mely túl és tovább akar élni. Az ember, mint milliárdnyi megismételhetetlen és egyszeri személy, de mégis egy faj, melynek természete állandónak tűnik. De vajon több millió év távlatából is így van-e?
Kik vagyunk? Hová tartunk? Milyen lesz a ma jól ismert bolygó néhány millió év múlva? Milyen lesz az ember? Milyen alternatívák felé indulhat el az emberiség, ha túl akarja élni a globális felmelegedést és a pénz mindenhatóságát?
Keressük együtt a választ! Tudom, sokan olvastátok már, de aki még nem: olvasd el és mondj véleményt!